Felaprított muskátli

Két-háromnaponta meglocsolva ontotta a virágokat, sőt a szeptemberi kellemesebb klíma alatt lesz a legszebb. Legalábbis e sorok írójának ez a tapasztalata, amint az is, hogy a szakirodalom által ajánlott júliusban szinte soha nem jut eszébe megcsonkítani a pirostól a fehérig ékeskedő virágokat, 15-20 centis hajtást levágni belőlük, az alsó leveleket, virágokat, bimbókat leszedni, majd gyökereztető porba mártani, aztán könnyű szerkezetű, homokos, perlites, de azért tápanyagban gazdagabb földbe elültetni 4-6 centi mélyen. Ezt ugyanis szeptember elején is megtehetjük, hiszen az utóbbi években szinte nyári a meleg az ősz első hónapjában – igaz, a reggelek már hűvösek. Ennek ellenére a most dugványozott muskátli is megered, a hónap végéig gyökeret ereszt (ezt gyorsítja a növényi hormonokat tartalmazó gyökereztető por, melyből már többféle is van a piacon, ezért a lágyszárú virágos növényekre kifejlesztetett használjuk).

Amint az igazi hidegek beköszöntenek, a dugványokat érdemes a téli helyükre rakni, ahol nincs 15 foknál melegebb fűtés idején sem, viszont sok a napfény. Muskátlink ugyanis az utóbbi esetben nem hoz majd vékony, de gyenge és hosszú hajtásokat, azaz nem nyurgul fel. Másrészt jövőre csak akkor fog szépen és korán virágozni – és ez igaz az idősebb növényekre is –, ha huzamosabb ideig 10-15 fok körüli hőmérséklet is éri: bizonyos normális növényi életfunkciókhoz – legtöbbször a virágzás intenzitásához – szükség van meghatározott ideig tartó hideg hatásra.

Tapasztalataink szerint még az első fagyok idején is érdemes dugványokat készíteni: mikor a fagyok elől a pincébe kerülnek muskátlitöveink, akkor szoktuk a megnyúlt, de erős hajtásokat gyökereztetni. Hol direkt földbe, hol vízbe tesszük őket, s ha nem is mindegyik tő, de legalább felük meggyökerezik.

Bármelyik módszert is választjuk, mindegyiknél alapszabály, hogy a legerősebb hajtásokról válogassunk dugványozásra szánt részeket. Ezeket éles késsel úgy kell ezeket levágni, hogy a levél csatlakozási pontja –vagyis a szárcsomó alatt – metsszük le, miközben alatta fél, maximum egy centis rész maradjon.