Sumérok serkentője

Ha meghalljuk, hogy mustár, a legtöbbünknek az illatozó sült kolbász vagy a gőzölgő virsli illata ugrik be. Egyes nemzetek életében előkelő helyen szerepel ez a több ezer éve ismert fűszernövény, a francia és a japán konyha elképzelhetetlen nélküle. Vereckei Ágnes többek között azért vágott bele a mustárkészítésbe, hogy változtasson az itthoni mellőzöttségen.

Család-otthonBiczó Henriett2013. 09. 18. szerda2013. 09. 18.

Kép: Ghaurved mustár Vereckei Ágnes Nagykanizsa 2013.08.30. fotó: Németh András Péter, Fotó: Nemeth Andras Peter

Sumérok serkentője
Ghaurved mustár Vereckei Ágnes Nagykanizsa 2013.08.30. fotó: Németh András Péter
Fotó: Nemeth Andras Peter

Világéletében a fővárosban élt, az élelmiszeripari mérnöki diploma után megszerezte a közgazdasági végzettséget is. Hosszú ideig dolgozott marketing vezetőként különböző médiavállalatoknál, mígnem 2002-ben elege lett a hajszolt menedzseri létből. Maga mögött hagyta a biztos fizetést, inkább a bizonytalant és a szabadságot választotta. Nyitott egy kis bioboltot, tíz évig bővítgette, mindig újdonságok után kutatott, élvezte a vevők sokszínűségét. – Ráuntam a nagyvárosi őrületre, ezért a férjemmel elhatároztuk, hogy vidékre költözünk. Amikor az interneten sokadszor botlottam egy valkonyai házikóba, azt mondtam: ez a miénk! Így kerültünk az alig 70 lelkes Zala megyei faluba – meséli kedélyesen.

Addigra a mustár is bekúszott a képbe, mert a bioboltos időszakban megismerkedett Judit nénivel, aki ötliteres üvegekben hozta különleges házi mustárjait. Kétszáz éves családi receptúra alapján készültek az ínyencségek, tartósítószert, adalékot és ízfokozót egyáltalán nem tartalmaztak. Amikor a hölgy megözvegyült, és egyedül már nem bírta a gyártást, Ágnes felajánlotta, hogy barátjával, Németh Pállal megvásárolják a titkos székely receptet, a darálóval és a pépesítő géppel együtt. Lassan már két éve folyik a gyártás a kicsiny nagykanizsai üzemben.

– Azért jöttünk Kanizsára, mert itt nagyon tiszta az ivóvíz. Igaz, így is még kétszer szűrjük, mert a minőség nagyon fontos – mondja Ágnes, miközben körbekísér az alig 90 négyzetméteres üzemben. A fekete és a fehér mustármag zsákokban érkezik magyar termelőktől, a legutóbbi Békés megyéből. Évente két tonna alapanyagot dolgoznak föl, a magok 99,9 százalék tisztaságúak. Az átlagos bolti mustárokban a magtartalom tíz százalék alatti, itt 20-25 százalék. A gépeket és a tartályokat az EU-szabványok szerint korszerűsíteni kellett, de Vereckei Ágnes állítja, nincsenek teljesíthetetlen elvárások.
A nagykőrösi üveggyárból érkező üvegeket kézzel mossák, amibe aztán bekerülnek a legalább két hónapon át érlelt, különböző ízű mustárok. A mustármaghoz nem kell más, mint só, víz, cukor és az ecetben külön érlelt fűszerek.

Tulajdonképpen ezeken van a hangsúly, mert a fűszerek határozzák meg, hogy milyen ízvilág kerekedik ki az alapvetően csípős mustárból.

– Az alapreceptek közé tartozik a fokhagymás, a tárkonyos és a magos mustár. A medvehagymásat már én kísérleteztem ki, a következő tervünk a szarvasgombás és a wasabis mustár – mondja. – Az alapanyagok mindig frissek, a mustárjaink tartósítószer nélkül is legalább másfél évig elállnak. Több nagyobb bolt polcán már ott vannak a termékeink, kisebb mennyiségben éttermeknek is szállítunk. Nem célunk a tömegtermelés, az a fontos, hogy különleges minőségi termékeket állítsunk elő.

A mustár a Ghaurved nevet kapta, amit Ágnes két sumér eredetű szógyökből formált. Azt jelenti: gyomorvédelem. Nem véletlenül, a mustár emésztést serkentő hatása régóta ismert. Segíthet a keringésben, a csontok és izmok erősítésében, de van, aki meghűlés ellen veti be. Ezért is lehet jó sokat enni belőle, és nem csak a sült kolbász mellé.

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket a Szabadföld Google News oldalán is!

Ezek is érdekelhetnek