Előnnyel is jár a rosszkedv

„Ősz húrja zsong, jajong, busong” – írja a francia költő, Verlaine, amivel sokak lelkiállapotát kifejezi e ritkán szívderítő évszakban. Nem hiába tartják októberben a lelki egészség világnapját. Hazánkban minden ötödik embert kínoz a depresszió, az esetek felében szerencsére nem túl súlyosak a tünetek. Ha csupán a fényhiány és a hűvösre fordult idő árnyékolja be a kedélyünket, ennek a lelkiállapotnak is felfedezhetjük az előnyeit. Egy angol egyetem kutatói bebizonyították: az enyhe depresszióban szenvedők jobb időérzékkel rendelkezhetnek, mint feldobott társaik. Bár a búskomor, reménytelen hangulatban leledzők úgy érzik, hogy minden perc kínkeserves lassúsággal vánszorog, a kísérletekben mégis pontosabban tudták megbecsülni az eltelt időt, mint azok, akik boldog lebegésben éltek. A kutatás szerint ez vélhetően annak köszönhető, hogy a lehangoltak figyelmét nem terelték el a külvilág benyomásai, így jobban összpontosítottak az időre. Ezt remélhetőleg a lelki hullámvölgyből kilábalásra is fel tudják majd használni – mondta a kísérlet vezetője.

Ha pocsék az ember kedve, nagyobb eséllyel hozhat józan, realista döntéseket – e jelenséget is sokszor tanulmányozták a lélekgyógyászok. Mérő László felhívja a figyelmet, hogy a rosszkedv vagy a hirtelen düh milyen előnyökkel járhat: javítja a gondolkodás minőségét, segít az üzleti döntéshozatalban. Ilyenkor ugyanis nem befolyásolnak annyira a túláradó érzelmek, mintha agyunkat a rózsaszín köd borítaná el. Ha rossz passzban vagyunk, az előítéletek kevésbé hatnak, józanabbul mérjük fel a körülményeket, nem ringatjuk magunkat hamis illúziókban. Megfigyelőképességünk és emlékezetünk hatékonyabban működik. Tudjuk, hogy leginkább csak magunkra számíthatunk. Aki borúlátóbb, alaposan az eszébe vési, mikor miben hibázott, hol érte kudarc, s legközelebb igyekszik nagy ívben elkerülni a hasonló helyzeteket. Ez részben hasznos, hiszen előrelátással vértez fel, de túl bizalmatlanná is tehet. Egy kísérlet tanúsága szerint a hazugságot sokkal könnyebben kiszűrjük, ha kissé feszült, nyomott a kedvünk, míg feldobottan inkább bedőlünk a lódításnak. A bűnügyi nyomozónak eszerint kifejezetten előnyére válik, ha levert. A komor lelkivilágú ember valóságosabb képet kap a világról – igaz, ettől nem feltétlenül érzi jobban magát…

A mindig optimista, jó kedélyűek viszont hajlamosak megfeledkezni rossz tapasztalataikról, s esetleg újra belesétálhatnak ugyanabba a csapdába. Megesik, hogy ok nélkül reménykednek, akkor is bíznak a csodában, amikor erre semmi okuk sincs. Így rászedhetőbbek és felelőtlenebbek lehetnek. Más kérdés, hogy ők azon is könnyebben túlteszik magukat, ha felsülnek, mivel hamar elfelejtik a negatív dolgokat, és újult erővel vetik magukat a kínálkozó boldogság hullámaiba.
A kutatók egy része ezért nem pusztán optimizmusra, hanem inkább kiegyensúlyozott gondolkodásra buzdít. Segíthet, ha ősszel is bátran kimozdulunk, örömet lelve a természet változásában. Úgyis hiába várjuk a zsongó májust – előtte még közelít a tél...