Légből kapott segítség

Nehezen oszlik a reggeli köd. Amíg kedvezőtlenek a látási viszonyok, a légimentők sem vethetők be. Aztán a napsugarak áttörik a szürkeséget, ismét látszik a szentesi adótorony, biztos támpontot jelent a repülésben. Egyelőre nyugalom honol, de bármelyik pillanatban jöhet a riasztás. Bevetésre vár orvos, ápoló és pilóta. Sosincs két egyforma napjuk: előfordult már, hogy épphogy leszálltak, máris újabb helyszínre irányították őket; máskor pedig eseménytelenül telik a szolgálat.

– Hét bázisunk az egész országot lefedi. A legfontosabb, hogy hatvan kilométeres körzetben tizenöt perc alatt elérjük a segítségnyújtás helyszínét – mondja Józsa József, a Magyar Légimentő Nonprofit Kft. Dél-alföldi Lé¬gibázisának vezetője, aki lassan húsz esztendeje foglalkozik légimentéssel. Körbevezet bennünket a szentesi telephelyen: a modern létesítményben hat ápoló, hat orvos, hat pilóta tartja a frontot.

Lassan telik az idő. Az ügyeletben lévők interneteznek, tévéznek, olvasnak, a doktor úr szakvizsgára készül. Zavartalanul beszélgethetünk, ami örvendetes, mert pillanatnyilag nem történik súlyos esemény a környéken. Felidézzük a korábbiakat. Józsa József visszagondol vele egykorú druszájára, akit nemrég szívinfarktussal szállítottak a szegedi klinika intenzív osztályára. Amíg a helikopter odaért a nagymágocsi lakáscímre, a férfi gyereke megkezdte az életmentést, ennek köszönhetően nem következett be a tragédia. A légimentők késő délután indultak el a férfivel a kórházba, s mire mindent elintéztek, rájuk sötétedett. A közutakon közlekedő autók fénycsóvái vezették őket haza. Józsa később érdeklődött a beteg állapota felől, és most örömmel meséli, hogy az édesapa élete már visszazökkent a régi kerékvágásba.

– Nemigen tudjuk követni a mentés utáni eseményeket – veszi át a szót a légimentők orvosa, Pintér Tamás, az Országos Onkológiai Intézet belgyógyásza. Végzős egyetemistaként kezdte a mentőautós missziót, a levegőben harmadik esztendeje szolgál. – A kívülállók gyakran kérdezik, hogyan bírjuk feldolgozni azt a sok tragédiát, amivel találkozunk. Nekünk ez a dolgunk. A mentés során a sérültek ellátására kell koncentrálni, nem a szörnyűségekre. Persze engem is megvisel egy-egy súlyosabb ügy. Tegnap a közelben történt motorbaleset, meghalt egy 73 éves bácsi. Este ugyanezen az úton mentem a városba, a helyszínt látva önkéntelenül is az áldozatra gondoltam. Bármikor járok majd errefelé, mindig eszembe jut majd ez a tragédia.

Pintér doktor nem felejtette el azt a vasúti átjáróban történt balesetet sem, ahol a tilos jelzés ellenére egy harmincéves apuka autójával a vonat elé hajtott. Mellette ült a tízéves kislánya. A férfi a helyszínen szörnyethalt. Gyermekét a tűzoltók negyven perc alatt tudták kiszabadítani az összeroncsolódott gépkocsiból. Még nem tért vissza az éber kómából.
Mindig a pillanat töredéke alatt kell dönteni a beavatkozás módjáról. Még a földön szükséges stabilizálni a beteg állapotát, a levegőben erre már nincs mód.

– Nekem a repülés biztonságát kell szem előtt tartanom, és azt, hogy a lehető legrövidebb idő alatt eljussunk a kórházba – magyarázza Ágoston Ferenc, aki 1985 óta él szenvedélyének, a repülésnek. A hadseregben repülésirányító, majd helikoptervezető volt, aztán átnyergelt a légirendészethez, 2007 januárjától pedig a légimentők hírnevét öregbíti. – Változatos és felelősségteljes munka ez. A segélyhívás az Országos Mentőszolgálathoz fut be, ott a diszpécserközpontban eldöntik, kocsi vagy helikopter kell-e a mentéshez. Ahogy a budaörsi irányító¬központ elküldi a riasztás helyszínének koordinátáit, négy percen belül már a levegőben vagyunk. Amennyiben nincsenek meg a helikopteres mentés felté¬telei, akkor a földi mentés lép érvénybe, de az is előfordul, hogy mindkét szolgálat igénybevételére szükség van az ellátás érdekében.

Már vagy két órája vagyunk a terepen, de a csapatnak nem kellett rohannia sehová sem. Laczka István szerelő az EC 135-ös helikopterről beszél, Bujdosó Ádám ápolónak elsősorban a dokumentáció elkészítése a feladata, de persze kiveszi részét a helyszíni ellátásból is. – Nekem a munkám a hobbim – szögezi le a fiatalember. Eredetileg orvosnak készült, tíz éve „fertőződött” meg ezzel a hivatással. – Az egészségügyben nincs pénz, nem az motivál. Ez a munka megszállottság nélkül nem megy. Kevés ember akar bokáig vérben dolgozni, ami elkerülhetetlen egy-egy súlyos balesetnél.

Elköszönünk. Este felhívom Józsa Józsefet, hogyan zárult a napjuk. Nem kellett felszállniuk. Hogy mit hoz a holnap, előre megjósolhatatlan. De valamennyiünk számára megnyugtató a tudat, hogy mindig számíthatunk rájuk: a levegőből érkezve mentik a bajba jutottak életét.