Öltse ki a nyelvét!

Kezdjük ott, hogy az egészséges nyelv sápadt rózsaszínű és nedvesen csillog a nyáltól. Amikor epe- vagy májszínűre vált, az a skarlát velejárója. Nem gond, ha sárgásfehér lepedéket látunk rajta, mert könnyen eltávolítható, s a megtisztított nyelv továbbra is makulátlan. A vastag fehér lepedék alatt viszont a legtöbbször pirosodást találunk, s pontszerű bevérzések is meglapulnak, ami a legyengült immunrendszer jelzése, de gombásodás szintén okozhatja. A szájüreg gombás elfertőződésében gyakran a Candida albicans a ludas, megjelenése – főleg citrom vagy ecet elfogyasztásának hatására – égő fájdalommal jár együtt.

Nyelvünk megduzzadásakor leginkább pajzsmirigypangásra vagy vesezavarra gyanakodhatunk. Ha redősnek látjuk, akkor az éjszakai fogcsikorgatás nyomát viseli magán. Amennyiben pedig szőrösnek érezzük, az nem más, mint a nyelvszemölcsök megnagyobbodása. Oka lehet egyes baktériumok, gombák megtelepedése, vitaminhiány, antibiotikumos kezelés – de a mértéktelen ivászatokat követően is felléphet.

Az égő, gyulladt, elsősorban az oldalán berepedezett, fájdalmas nyelv az A- és B12-vitamin vagy a vas hiányát, netán az anyagcsere zavarát mutathatja, míg enyhébb esetben a fogpaszta, szájöblítő kényszerű cseréjére utalhat. A repedésekben megtelepedett baktériumok a rossz szájízzel jeleznek. A nyelvreszketés pedig idegi eredetű zavarokra-betegségekre hívja fel a figyelmet.

A fogaké mellett tehát roppant fontos nyelvünk naponkénti ápolása is. A lepedéktől szabadulásban jó szolgálatot tesz a puha kefe, kiskanál. A szájüreg öblögetésére gyógynövények – málna, útifű, csalán, kamilla, gyermekláncfű – oldatát használjuk. Nyelvünk aggasztó „üzeneteire” felfigyelve pedig érdemes a háziorvosunkhoz fordulni.