Rózsák gólyalábon

A magas törzsű rózsa karós támaszt igényel, metszése, gondozása nagyban függ attól, hogy milyen típusú az alanyba oltott nemes rózsa. Leginkább kétféle lehet: teahibrid vagy polyantha. (Ha frissen vásároljuk, ezt föltétlenül kérdezzük meg a faiskolai árustól, de még jobb, ha – ezek ismeretével fölvértezve – mi magunk választunk típust.)

A teahibridek a legismertebb kerti (és hajtató) rózsák. Virágaik föltűnően nagyok, illatosak, tartósak, a fagyokig folyamatosan nyílnak. A tavaszi metszés alkalmával csak gyengén vágjuk vissza őket. (Az erős visszametszésnek ugyanis meddő, azaz virágot nem hozó vízhajtásképzés lesz az eredménye.)

A polyantha rózsák jellemzője, hogy kevésbé erőteljes növekedésűek, virágaikat a hajtásvégeken csoportosan (bugában) hozzák, egész nyáron nyílnak, de nem illatosak (képünkön). Tavaszi metszésükkor csak az előző évi virágbugákat távolítsuk el a fölső 2-3 rüggyel együtt.

Magas törzsön gyakoriak a polyantha hibridek is (a polyanthák és a teahibridek keresztezéséből), melyek a polyantháknál kissé erőteljesebb növekedésűek, egyúttal kevesebb, de nagyobb virágot hoznak. Ezeket sem szabad rövidre metszeni. Fontos a rendszeres ritkítás, mert ha a kis korona besűrűsödik, elveszti könnyedségét. De nagyon terebélyes (súlyos) se legyen, mert letörik.