Szász Kitti: trükkök királynője

A sportágnak két nívós versenye van: a minden évben máshol rendezett Red Bull Street Style, illetve a prágai Superball.
Honfitársunk előbbit kétszer, utóbbit egyszer nyerte meg.

– Öt évvel ezelőtt még semmilyen jel nem mutatott arra, hogy a csendes borsodi kisváros, Sajószentpéter egyik szemtelenül fiatal szülöttjétől lesz hangos a világsajtó. Hogy kezdődött a szédületes sportkarrierje?
– 2009-ig éltem a környékbeli fiatalok átlagos életét. Sokáig karatéztam, amíg bele nem botlottam az interneten egy bizonyos Soufiane Touzani videójába. A marokkói származású holland fiú egy futball-labdával trükközött szemkápráztató módon. Azonnal az addig számomra ismeretlen sportág, a freestyle futball hatása alá kerültem. Mindennap megnéztem, újra és újra. Tudtam, hogy ezt akarom csinálni.

– Azóta nemcsak hogy találkozott az ikonjával, de ön is annak számít: a freestyler lányok példaképe világszerte.
– Pedig eleinte ügyetlenül értem az édesapámtól kapott labdához, sokan meg is mosolyogtak. De rengeteget gyakoroltam, és így látványos volt a fejlődésem.

– Hogy lehet ilyen bonyolult trükköket megtanulni, ha az ember egy eldugott városkában, egyedül gyakorol?
– Régen borzasztó nehézkes volt: le kellett tölteni a nekem tetsző trükköt tartalmazó videót, majd kivágni a kívánt részt és lelassítani, hogy követhető legyen. Először labda nélkül gyakoroltam be a mozdulatokat, majd amikor úgy éreztem, az agyam tudja, mikor mit kell csinálnom, elkezdtem labdával próbálkozni. Ma már mindez sokkal könnyebb, hisz az év nagy részét utazással töltöm, így ha megtetszik valakinek a trükkje, megkérem, tanítsa meg nekem.

– Bejárta már a világot Sao Paulótól Azerbajdzsánig, trükközött Bajnokok Ligája-döntőben, a müncheni Audi-kupán, a Tokyo Motor Show-n, a 2012-es lengyel–ukrán Európa-bajnokságon. Hogy bírja a tempót?
– Előfordul, hogy hirtelen azt se tudom, a világnak melyik pontján ébredtem fel. Jövőre például a futball-világbajnokságra utazom Rio de Janeiróba, ez volt az idei, tokiói Red Bull Street Style fődíja. Tavaly az olaszországi Leccében, az ókori amfiteátrumban megrendezett versenyen én nyertem meg az első női kiírást, akkor is Brazíliába utazhattam a férfi győztessel, a japán Kotaro Tokudával, és találkozhattam a brazil futballbálvány Neymarral. Ő a produkciónkat látva azt nyilatkozta a sajtótájékoztatón, képtelen volna utánunk csinálni a trükkjeinket.

– Arról a versenyről még a BBC híradója is beszámolt. A szervezők megadták a módját: kezét az olasz világbajnok labdarúgó, Filippo Inzaghi emelte magasba az eredményhirdetéskor, a zsűriben meg ott ült az aranylabdás Fabio Cannavaro is. Idén egy másik olasz futball-legendát, Marco Materazzit kérték fel a zsűrizésre. Milyen érzés volt ekkora sztárok között találnia magát?
– Emlékszem, azt hittem, Inzaghi szórakozik, csak a közönséget hergeli azzal, hogy lassan emeli a kezem, és majd az ellenfelem karját hagyja a magasban. A felvételen jól látszik, beletelt pár másodpercbe, míg felfogtam a győzelmemet. Egy keveset tudtam beszélgetni idén Materazzival. Kiderült, hogy valamennyi kvalifikációs videót végignézte a verseny előtt (merthogy ez alapján választják ki a végső mezőnyt), roppant felkészülten érkezett. Azt mondta nekem, ő ilyet még egy lánytól sose látott, nagyon jó vagyok.

– Pedig a tokiói döntő kőkemény küzdelem volt. Nagy ellenfelére, a francia Mélody Donchet-ra készült a végső ütközetben, ám ő óriási meglepetésre már az elődöntőben elvérzett, így egy másik francia, Alice ellen kellett versenyeznie. Ez mennyire befolyásolta?
– A mi rivalizálásunk nyílt titok. Idén Mélody nyerte a prágai Superballt, ami nagy pofon volt számomra a japán versenyre való felkészülésem során. De talán jót is tett: olyankor is folytattam az edzést, ha alapesetben már rég abbahagytam volna, mert, mondjuk, hússzor gurult el tőlem a labda a fáradtság miatt. Elképzeltem Mélodyt, ahogy állunk a színpadon a döntőben, összeszorítottam a fogam és gyakoroltam tovább. A tokiói döntőben megzavart, hogy más stratégiával kell előállnom. Az improvizációt választottam a Mélody ellen begyakorolt, akrobatikusabb, rizikós trükkök helyett, így sajnos többször is rontottam – ahogy ellenfelem is. Tapintható volt a feszültség közöttünk. Végül azzal győztem, hogy sokkal nagyobb a trükkjeim tárháza, míg Alice ugyanazokat a kombinációkat ismételgette.

– Márpedig a célja pont ez volt: korábbi interjúi során mindig azt hangsúlyozta, hogy a show-elemekkel szemben a precizitást és a technikai tudást tartja fontosnak.
– Így van. Bár bizonyos versenyeken, így a Red Bull Street Style-on is követelmény a közönséggel való interakció.

– Mennyit gyakorol?
– Naponta minimum két órát, de versenyek előtt ez akár négy vagy több órára is duzzad.

– Ahogy a közvetítéseken láttam, a feszültség néha a legrosszabbat hozza ki az ellenfelekből.
– Van, akinek bevett szokása, hogy az épp trükköző ellenfelének mozdulatait fitymálja a közönség előtt, magát sztárolja – ez persze a show része, nincs is vele semmi gond. De idén például volt, aki elsírta magát, netán a zsűrit szidalmazta, amikor kiesett, más meg, miután kikapott, kiírta a rajongói oldalára: úgyis tudja, hogy ő a legjobb a világon. Van, aki gratulálni se szokott a lányok közül. Ebben még van mit fejlődniük a sporttársaknak.

– A tavalyi, leccei döntőben óriási ovációt váltott ki „vetkőzős” trükkjével, amelyben egy kombináció közben lekapta magáról az ingjét (a póló természetesen maradt – a szerző), és akörül pörgette a labdát.
– Ezt a mozdulatsort direkt a döntőre tartogattam. Egy-egy ilyen apró részletnek óriási jelentősége van; ennek a trükknek például kulcsszerepe volt a győzelmemben.

– És mit szólnak a férfiak, ha azt látják, hogy egy törékeny, fiatal lány jóval többre képes a labdával, mint ők?
– Rettentően élvezem, hogy rácáfolhatok az előítéletekre. A freestyle-os fiúknak tetszik, hogy végre jött egy lány, aki nem hagyta abba két hét után, mert túl nehéznek tűnt neki a sportág. Általában a többi férfinak is imponál, bár van, aki szerint nem túl nőies. Azért a dicséretek többségben vannak – házassági ajánlatot is kaptam már! Van olyan videóm, amit több mint hatvanötezren néztek már meg, s ez a szám napról napra nő. A rajongóim nyertek már nekem szavazós versenyt, e-mailekben, kommentekben buzdítottak a tokiói túra alatt is – néha hajnalig fennmaradva az időeltolódás miatt. Nagyon hálás vagyok nekik.