Élmények a mérlegen

Kis spórolással külföldre is eljuthatnak a nagycsaládosok, illetve az aktív ötvenen túliak és a nyugdíjasok, hiszen ősztől tavaszig olcsóbb árakkal számolhatnak. Legyen bátorságuk felkerekedni! – buzdítja őket egy európai uniós program, mely a lengyel–magyar évszázados barátságra építve élénkítené a kölcsönös vendégeskedést. A Magyar Nemzeti Üdülési Alapítvány (MNÜA) és a Calypso-OFF2013 program részt¬vevőinek meghívására nemrég egy tanulmányúton magunk is megtapasztalhattuk, milyen szívmelengető élményeket kínál Kis-Lengyelország – a hűvösebb hónapokban is.

A hatgyermekes családanya egészen más szemmel néz körbe a szálláshelyeken, mint a hátizsákos fiatal – tapasztaltam meg, amikor Füst Katalin, a Nagycsaládosok Országos Egyesületének (NOE) ügyvivője társaságában vettem szemügyre a krakkói Krakus Hotelt és a hegyvidéki Czorsztyn vendégházait. Katalin rögvest felmérte, akad-e akkora asztal, ahová nyolcan is odaülhetnének, hogy együtt reggelizhessen a családjuk. Fontos, van-e etetőszék, elég tágasak-e a szobák, kölcsönözhetnek-e egyszerre nyolc biciklit. Egy biztos: azoknak a szállásadóknak, akik népes családokat fogadnának, ilyen részletekre is érdemes ügyelniük. A NOE 14 ezer tagcsaládot számlál, s a tapasztalataik szerint a szűkösen élők gyakran az üdülésen (is) spórolnak, így számukra nagyon fontos az olcsó szállás.

Gyermekcsalogató helyekre is betérhettünk. Iskolaigazgató és lópatkoló – így mutatkozott be a sokoldalú Barbara Rzepiszczak asszony, aki az istállójukba is meghívott. Lovakat és kecskéket tartanak, az állatsimogatás mellett terápiás lovaglásra is várják a kicsiket. Az agroturizmus egyre vonzóbb. Betértünk egy olyan panzióba, ahol a házigazda szépen gondozott gyógynövény- és fűszerkertjével ejti ámulatba a látogatókat. Ráadásul Andrzej Mikolajewicz saját kezűleg készített gyógylikőrrel kínálja a Jasna Willába érkezőket. Kakukkfű- és mentaféléket ismerhettünk meg nála, s jutott az illatos fűszerekből a felszolgált menübe is. A hegyi falvakban többszintes házak sorjáznak, ám ezek legtöbbje kihasználatlanul árválkodik, mivel arrafelé sem dívik a több generáció együttélése.

Krakkót akár gyalogszerrel bejárhatjuk – bár újabban piros kisbuszok fuvarozzák a városnézőket –, de akkor is napokig csámboroghatunk benne, ha csak a templomokat vesszük sorra. Azt jósolják, a jövőben a vallási turizmus lehet az egykori lengyel főváros és környékének legfőbb vonzereje. A dél-amerikai, olasz, spanyol turisták máris lelkesen özönlenek, sokan felkeresik II. János Pál pápa szülővárosát, Wadowicét is. A krakkói domonkos rendi kolostor kerengőjében misztikus hangulatba csöppentünk, a Mária-templomban megcsodálhattuk a hársfából faragott remekművet, a XV. századi szárnyas oltárt. Meglepődtünk, hogy a diákvárosban hétköznap este fiatalok töltik meg a templomi padsorokat. A posztócsarnok előtt, a Fő téren pedig együttéreztünk a virágárusokkal, akik a „zimankóban” is kitartóan kínálták a rózsáikat.

A hazai nyugdíjasok zöme nem rohamozza meg a sokcsillagos szállodákat, ám a Jordan nevű turisztikai cég az igényeseknek szóló kínálattal is készült. Együttműködnek a Volánnal, így hetente többször is jönnek hozzájuk buszok Budapestről.

A télidőben érkezők legtöbbje ki nem hagyná a tátrai síelést, túrázást. Zakopane környékén – az uniós program lelkes lengyel koordinátora, Jadwiga Berbeka közgazdászprofesszor jóvoltából – különleges helyeket deríthettünk fel. Jártunk egy Sywor nevű „kocsmában”, melynek az üvegezett padlója alatt hegyi patak folydogál, s az étlapon szereplő pisztrángot azon frissiben, a vendég szeme láttára horgászták ki a kristálytiszta vízből. A lengyelek szabadkoznak, az ő konyhájuk nem olyan jellegzetes, mint a miénk, de a vendégszeretetük meggyőző: minket például annyiféle ízletes piroggal – töltött tésztával – traktáltak, hogy hazatérve szinte senkinek nem volt ildomos a mérlegre felállnia…

Összefonódó múlt. Lengyel, magyar két jó barát (Polak, Wegier, dwa bratanki) – a mondást gyakran idézik odakinn, főként koccintásnál. Kedvelnek minket, hiszen történelmünk számos szállal fonódik össze – magyarázta Laurinyecz Imre, a MNÜA munkatársa, aki évekig élt Lengyelországban, így utunkon nyelvismeretével is nagy segítségünkre volt. A wieliczkai sóbányában pedig hazánkból elszármazott idegenvezetővel találkoztunk: Ganew Marika 30 éve egy bulgáriai nyaraláson ismerkedett meg lengyel férjével, s azóta kinn él. Krakkóban többek közt Erzsébet-apácákat tanít magyarul, akik aztán Sárospatakra kerülnek.

Becsüljük a lengyel piacot

Hazánk északi megyéiben manapság hiába sírják vissza a hajdan sokat költő nyugati vendégeket. A német turisták ritkábban vetődnek Egerbe, míg a lengyelek egyre lelkesebben kóstolgatják a borainkat, élvezik a gyógyfürdőket. Az északi régióban az utóbbi öt évben az országos átlagot meghaladóan, kétharmadával nőtt a lengyelek száma, ők töltik ott a legtöbb vendégéjszakát. A hazai szállásadókat arra biztatják a szakmai szervezetek, hogy ismerjék meg, a látogatók milyen igényekkel érkeznek. Az uniós program jóvoltából decembertől az elő- és utószezon kínálatáról két nyelven tájékozódhatnak a szeniorok és a családosok a calypso-off2013.eu weboldalon.