Szalma közt dédelgetve

Az a körte, amivel most a piacon találkozunk, a téli fajtacsoportba tartozik. Szeptember-októberben szüretelték, hűtőházban (+1 fok körüli hőmérsékleten és 90%-os relatív páratartalom mellett) tárolták. Ha megvesszük, az esetek többségében még legalább néhány napig dédelgetni, (utó)érlelni kell szobahőmérsékleten, hogy élmény legyen a fogyasztása. (Merthogy a körte utóérő, ha féléretten esszük, csalódunk az ízében és meg is fekszi a gyomrunkat.) A teljesen érett gyümölcs alapszíne sárga-aranysárga, illatos, kocsányánál puha, kissé ráncos, húsa omlós, leveses.

Hűtőház híján is eltarthatjuk a saját termelésű téli körtéinket legalább 2 hónapig – feltéve, hogy jókor, azaz a szedésre érettség állapotában szedjük le. Ennek megállapítása már a gyakorlat magasiskolája, de támpont lehet, hogy a termés akkor már viszonylag könnyen leválasztható a fáról. (Ha idő előtt szedjük, megfonnyad, soha nem érik be, vihetjük a komposztra.) Hűvös pincében, kamrában, szalma között tartva karácsonyig folyamatosan ehetjük.

Beltartalmi értékét tekintve a körte sokban hasonlít az almára, vitaminban és ásványi anyagokban, élelmi rostokban gazdag, ellenben a savtartalma viszonylag kicsi. Élvezeti értékében fontos a gyümölcshéj vastagsága és parásodása. A vastag, parás héj megnehezíti az emésztést, az ilyen körtét érdemes meghámozni. (Ez a hibája például az egyébként kitűnő ízű Conference fajtának.) De meghatározó a kősejtképződés mértéke (a kövecsesség) is, ami a csapadékszegény viszonyok között csak tovább növekszik. E tekintetben figyelemre méltó a Packhams Triumph és a Bosc kobak (Alexander), mely szárazabb viszonyok között is viszonylag kevés kősejtet képez.

Ha majd jövő tavasszal téli körte ültetésére vállalkozunk, jó, ha tudjuk: kifejezetten kényes és igényes gyümölccsel van dolgunk, ami a gondozásban, a metszésben is megmutatkozik. Mivel igényli a párát, a Dunántúl ideálisabb számára, mint az Alföld, ahol csak rendszeres öntözés mellett lehet eredményes a termesztése. Ahhoz, hogy az egyes körték rendszeresen és bőven teremjenek, porzófajtákra van szükség, ezért társítsuk őket. A fajtákat ritkábban vadkörtemagoncra, gyakrabban birsalanyra oltják – ez utóbbin a téli körte gyönge növekedésű lesz, s ha lehet, még igényesebbé válik a talajra és a tápanyagellátásra.