Tobozok kincse

De nézzük közelebbről: hol is „lakik” a fenyőmag? Sokan tudjuk, hogy a tobozban, de hogy mi is ez a furcsa képződmény, azt már kevesebben. Kezdjük ott, hogy a nyitvatermő fenyők nővirága az úgynevezett tobozvirágzat, mely a növekedése és érése során elfásodik (vagy húsossá válik). E virágzatból a megtermékenyülése után fejlődik a toboz (termés), ami egy központi tengely körül csigavonalban elhelyezkedő termő és meddő pikkelylevelek összessége. (A mag a pikkelylevelek tövén rejtőzik.) Ez a toboztermés a fenyők ékessége, alakjuk és méretük igen változatos, az egyes fenyőfajokra jellemző. A jegenyefenyők tobozai például katonásan fölfelé állóak, míg a lucoké éretten csüngő, és már a második évben lehullik. A hosszútűs fenyők jellemzője a kiszélesedő végű pikkelylevelekből álló toboz, ami három év után szintén lehullik. A cédrusokon különös, hordó alakú tobozok fejlődnek, míg a hamisciprusok és tujafélék tobozkái csak alig borsószemnyi méretűek. Jellemző az is, hogy többnyire a nagyra nőtt, koros fenyőfák fejlesztenek tobozokat, kivéve az arizóniai jegenyefenyőt, amely már fiatalon is bőségesen terem.

Ami pedig a tobozméreteket illeti, ebben minden bizonnyal a Kalifor¬niában honos fenyőféle, a Pinus cuolteri a rekorder: tobozának hossza a 40 centit, súlya pedig a 3,5 kilót is elérheti. (Nem véletlenül hívják errefelé „widowmakers”-nek, azaz özveggyé tevőnek, mert ha egy ilyen a 25-30 méter magas fa tetejéről az ember fejére pottyan, hát egykönnyen nem felejti…) Európai viszonylatban a Földközi-tenger vidékén (és az Atlanti-óceán nyugati partvidékén) élő tengerparti fenyő, a Pinus pinaster a csúcstartó a tekintélyes, 20 centi hosszúságot is elérő tobozaival.

Noha számos fenyő magja ehető, ízletességben (és így keresettségben is) a mandulafenyő (Pinus pinea) magjának nincs párja. Ez a mediterrán tájakon élő, 25-30 méteres magasra növő, jellegzetes ernyőforma koronájú fa október és április között érleli magvait, ekkor kell begyűjteni, ami ilyen magasságban nem kockázatmentes vállalkozás. Ezért is olyan drága, no meg azért, mert a magot kézzel kell kipiszkálni a tobozból. Ha ez nem megy, sütőbe teszik, úgy pattogtatják ki, majd pedig leforrázzák, így kapják a napraforgómaghoz hasonló, de annál nagyobb, hosszúkás fenyőmagot, mely már fogyasztható.

PIRÍTVA AZ IGAZI. A fenyőmag jelentős antioxidáns-forrás, telítetlen zsírsavakban és E-vitaminban gazdag. Sok benne a kálium és a magnézium is, mindezek miatt hatékonyan segít megelőzni a szív- és érrendszeri betegségek kialakulását. Használhatjuk sütemények díszítésére, szórhatjuk salátára, sós és édes süteményekbe, de adhatjuk hús- és halételekhez is. Hűtőszekrényben egy hónapig is eláll. Íze megpirítva (például száraz serpenyőben vagy néhány percig sütőben tartva) jön elő igazán.