Minden benne van, amire szükségünk lehet

De példaként hozhatnánk a mi szarvasmarhánkat és a többi növényevőt is, melyeknek jobbára szintén a fű az éltetőjük. Szent igaz, hogy a hússal és növényi táplálékkal egyaránt élő embernek a búzafűlé nem lehet a mindennapi kenyere, ám alkalmankénti fogyasztása csodát tehet a szervezetével.

Bárhol is kutakodunk a búzafűléről, mindenütt csak a legnagyobb elismerés hangján szólnak róla. Nem véletlenül, hiszen a fiatal búza friss, lúgosító hatású leve tartalmazza az összes ismert ásványi anyagot, ami a szervezetünknek szükséges. Emellett tökéletes, tiszta és bőséges fehérjeforrás: valamennyi esszenciális aminosav a megfelelő egyensúlyban van jelen benne. Nagy arányban tartalmazza az értékes zöld színanyagot, a klorofillt, amely „folyékony oxigénként” megnöveli a sejtek energiáját, fölpezsdíti az egész szervezetet. De az egyik leggazdagabb vitaminforrás is: az A-, C-, E-, F-, K-, illetve a B-vitaminok egyaránt bőséggel találhatók benne. Végül kiemelkedő értéke a (bioaktív) enzimek sokasága, amelyek az emésztésben, a vérképzésben, a sejtöregedés fékezésében töltenek be fontos szerepet.

A táplálkozástudósok elsősorban ősztől tavaszig ajánlják a búzafűlé fogyasztását. A téli vitaminszegénység, a fáradtság ellen, illetve a betegségek megelőzéseként napi egy-két evőkanál frissen préselt lé már remek hatású. De hatékony kiegészítője mindenféle tisztító, salaktalanító kúrának is (így például a léböjt alkalmával is célszerű fogyasztani). Krónikus gyulladások, fertőzések, emésztési panaszok esetén szintén javasolt.

Mivel az emberi gyomor nem tud megbirkózni a fű rostjaival, a búzafűből ki kell préselni a levet, ami fogyasztható. Ehhez speciális elektromos és kézi prések egyaránt beszerezhetők. Kapható csíráztatótálca is, amelyre a magokat „elvetve” saját búzafűállományt nevelhetünk. Az „aratás” ideje akkor jön el, ha a növények elérték a 20 centis magasságot.