Akikben szenvedő Krisztus lakozik

Nincsenek kitiltva a fővárosból a hajléktalanok, bemehetnek mindenhová, csak nem tartózkodhatnak ott életvitelszerűen – jelentette ki Budapest főpolgármestere, Tarlós István egy interjúban, még a tél be¬köszöntekor. Kitiltásról tehát szó sincs, mindössze a fedél nélküliek jogain csorbítottak valamelyest a városatyák. De hol lakjon az, akinek nincs otthona?! A kérdés abszurditása és a tiltakozó civil mozgalmak még nem változtatnak a rendeleten, a fedél nélküliek pedig egyre több közteret kényszerülnek elhagyni. Az utcák, aluljárók megtisztításával nincs is baj – az a rossz rendészeti intézkedésekkel kezdődik.

A probléma rendkívül összetett: a hajléktalanszállók vagy telítettek, vagy nem nyújtanak megoldást egy-egy problémára (például nem mindegyik tud megfelelő egészségügyi ellátást biztosítani az arra rászorulóknak). Ami még csak nem is az intézmények hibája, hisz a működtetéshez hiányzik a pénz, a megfelelő számú férőhely és a személyi kapacitás. De nagy a bizalmatlanság is az otthontalanok részéről: féltik holmijukat vagy csak éppen magányra vágynak. Kaptak ők már hideget-meleget...

A fővárosi rendelet egyelőre nem érezteti a hatását, télen amúgy is megnövekszik az éjszakai szállók forgalma – számol be a helyzetről a budapesti Menhely Alapítvány igazgatója, Aknai Zoltán. A rendkívül enyhe tél eddig a hajléktalanoknak kedvezett, a cidri beköszöntével azonban már nincsenek biztonságban az utcán. Nem csak a rend őket hajhászó őrei elől kell menekülni – ilyenkor nem a cókmókjuk, az életük lehet veszélyben.

Aknai Zoltán úgy kalkulál, Budapest különböző otthontalanokat ellátó intézményei körülbelül 2400 fő számára tudnak éjjeli menedékhelyet biztosítani, és további 3000 hajléktalan kap fedelet az átmeneti szállásokon. Ahogy hidegre fordul az idő, fővárosi szállók bővített kapacitással működnek; ez körülbelül félezerrel több helyet jelenthet. Míg az éjjeli menedékhelyek értelemszerűen csak egyetlen éjszakára nyújtanak megoldást, addig az átmeneti szállásokon hosszabban is tartózkodhat az, akinek nincs hova hazamennie.

Az éjjeli menedékek egyébként ingyenesek, a bejutáshoz azonban mindennap sorba kell állni. A Menhely Alapítvány Éjjeli menedékhelye este 6-tól reggel 8-ig tart nyitva, de nem mindenki veheti igénybe a szolgáltatásokat. A házirend szigorú: csak józan embereket engednek az épületen belülre! Aki viszont bebocsátást nyer, nemcsak ágyhoz, de tisztálkodási lehetőséghez is jut. Sőt a ruháit is kimoshatja, tévézhet, újságot olvashat. A szállón hetente orvos vizitel és rendel. Kérésre ébresztőt is kapnak azok, akik hajnalban munkába sietnek.

Az átmeneti szálláson télen-nyáron telt ház van – számol be Aknai Zoltán. Egy évig tartózkodhatnak ezeken a helyeken az otthontalanok, és ezért a lehetőségért az első hónap után fizetniük is kell. Nincs azonban egységes tarifa, a szolgáltatótól függ, hogy mekkora összegű térítési díjat kér (Kecskeméten például havonta tízezer forintot fizetnek az ott lakók). Hogy ezt az összeget ki tudják fizetni, a szálló szociális munkásai is sokat segítenek, ha kell, „kijárják” a hajléktalannak járó segélyt vagy ideálisabb esetben munkához juttatják.

VESZPRÉMBEN a Magyar Máltai Szeretetszolgálat munkatársai a Befogadás Házában várják azokat, akik este nem tudják hol álomra hajtani fejüket. Beszédes a név, mert nemcsak menedéket, de egyéb segítséget is nyújt a rászorulóknak: a társadalomba be- és visszailleszkedést – számol be munkájukról Szaller Péter intézményvezető. A krízishelyzetbe került veszprémiek tölthetnek ott csupán egy éjszakát, és tartózkodhatnak hosszabb ideig is. A Befogadás Háza ugyanis egyszerre éjjeli menedékhely és átmeneti szállás. De helyet kapott benne a Hajléktalanok Otthona, továbbá van rehabilitációs célú átmeneti szállás, nappali melegedő és népkonyha, ahol naponta egyszer ingyen meleg ételhez juthatnak a rászorulók.

KECSKEMÉTEN krízishelyzetben – amikor már életveszélyes az utcán tölteni az éjszakát – a nappali melegedők is éjjel-nappal nyitott kapukkal várják a hajléktalanokat. Ilyenkor kicsit lazul a szigor, beengedik vagy éppen behozzák azt is, aki alkohol hatása alatt áll. Ez esetben nem mérlegelnek, ilyenkor az életmentés az elsődleges szempont – tudom meg Rigóné Kiss Évától, a kecskeméti Máltai Szeretetszolgálat vezetőjétől (így tesznek a fővárosi Menhely Alapítvány dolgozói is, ha éppen hozzájuk, és nem a detoxikáló intézménybe szállítják az utcán éjszakázó, részeg hajléktalant). Kecskeméten rehabilitációs központ is működik, ahol a szálláson háromfős szobában, három évig tartózkodhatnak a rászorulók. Itt – kiemelkedően jó körülmények között – már önálló életet élhetnek a lakók. A lakhatásért cserébe feltételül szabják, hogy részt kell venni a csoportterápián, és három hónapon belül munkát kell találni. Elsőre nem tűnik egyszerű feladatnak, mégsem lehetetlen: a most ott élő 21 lakó közül reggel mindenki dolgozni indul. A rendszer pedig folyamatosan mozog, aki tud, talpra áll és önálló életet kezd – átadva a helyét másnak.

Felírják, majd felülírják?

Eredeti tervek szerint a hajléktalanokat segítené a nappali melegedőkön a regisztráció – ám a 2012 nyarán bevezetett rendszer éppen azok ellen vét, akiken segíteni hivatott. A taj-szám alapján működő, Központi Elektronikus Nyilvántartás a Szolgáltatást Igénybevevőkről (KENYSZI) rendszer éppolyan körülményes, mint az elnevezése. Ha az otthontalan ember betér egy nappali melegedőbe például reggelizni, regisztrálják, így pedig a nap folyamán máshol már semmilyen ellátásra – tisztálkodásra, mosásra, egyéb étkezésre, internetes álláskeresésre – nem jogosult. Előfordul, hogy az első helyen, ahol a hajléktalan étkezne, mire végigállja a sort, más már nem jut neki, csak tea – ez esetben egész nap éhen marad. Legalábbis a törvény betűi szerint, amit a melegedőkön dolgozó szociális munkások felülírhatnak: az ő jóindulatukon múlik, ellátják-e a hozzájuk betérőt saját, azaz intézményük kontójára. A rendszer – amelyet a szociális igények felmérése végett vezettek be – egyelőre hibásan működik, az is előfordul, hogy olyan melegedőkön regisztrálják a hajléktalanokat, ahol aznap még nem is jártak. A Város Mindenkié csoport az Emberi Erőforrások Minisztériumát kéri, vizsgálják felül a rendszert, korrigálják a hibákat.

Koszt, kvártély mellett munka is kell!

A hajléktalanságot övező megannyi tévhit közül az egyik az, hogy az otthontalanoknak nincs munkájuk. Nagyon sokan közülük munkaképesek, és élnek is a lehetőséggel – keresetük azonban olyan kevés, amiből nem futja albérletre, no meg az azon felüli lakhatási költségekre. A munkavállalást nehezíti a tény, hogy a munkavállaló nem rendelkezik önálló lakhellyel, megfelelő papírokkal, a megjelenése pedig nem éppen rendezett.
– Nincs rosszabb a reményvesztettségnél, míg a munka tartást ad – magyarázza Rigóné Kiss Éva kecskeméti szakember. – A minap az egyik nálunk lakó férfi – alkoholista volt, most már évek óta józan – arról számolt be boldogan: most már mer remélni! Ez a legfontosabb feladatunk, hogy visszaadjuk a jobb élet reményét, az emberekbe vetett bizalmat. Egymás közt csak úgy tartjuk a munkatársainkkal: a szenvedő Krisztus lakozik ezekben az emberekben. Nekünk csak ki kell szabadítanunk. Nem mondom, hogy nincs visszaesés. Igenis van. De ha szoros az együttműködés az egykori hajléktalan és mentora között, aki a szállón és a rehabilitációs programon kívül is segíti, nem lehetetlen, hogy újra talpra álljon, és a társadalom egyenlő jogú tagjának érezhesse magát…