Cikázó ékszerek - Házi kedvencek 3. rész

Szinte zavarba ejtő sokaságát találjuk a szakboltokban a díszhalaknak. Még a gyakorlottabb akvarista is el-eltátja a száját, annyiféle ismeretlen, vagy csak könyvekben, netán az interneten látott halfaj kerülhet elé. Egy-egy üzletben megtalálni
Ázsia, Afrika, Dél-Amerika, sőt már Ausztrália szülötteit is, kicsiny, díszes, forma- és színgazdag halait.

Néhány évtizeddel ezelőtt még szinte minden hobbihaltartó a guppikkal kezdte, s ma is ezek a kicsi, közép-amerikai halacskák ajánlhatók leginkább. Ugyanígy persze rokonaik – például a plattifélék, a black molly, a mexikói kardfarkú hal stb.
– is, a lényeg: e halak elevenszülők.

S máris itt az első megrökönyödés: hát a halak nem ikrákból kelnek ki? Nos, az említett halnak és rokonainak éppen ez az egyik érdekessége: a megtermékenyített peték az anyahalakban fejlődnek ivadékká, az újszülött halacskák máris úsznak, táplálkoznak. Vagyis egyből teljessé válhat az örömünk: nemcsak egészséges, szép állatok tartására vagyunk képesek,
hanem a szaporításukra is. Ebből a szempontból a kezdőknek is ajánlható a komolyabb felkészültséget feltételező halcsoport is: az afrikai Malawi-tóból származó sügérek közül néhány. E nagyobb, 10-13 centis halak között akad néhány faj, amelyik békésebb természetű, így más sügérrel együtt tartható. Igaz, itt az a bökkenő, hogy számukra már legalább 150-200 literes akváriumot kell berendezni, és nem nagyon marad meg mellettük a növény, mert megeszik. Viszont azért tarthatók könnyen, mert nem igényelnek speciális lágy vizet, sőt kimondottan szeretik a középkemény csapvizet.

E kék, piros, sárga, zöld, fekete, csíkos, egyszínű, foltos, fantasztikus kinézetű halak szaporításával sincs gond: a nőstények szájukban tárolják a megtermékenyített ikrát, majd a kikelt kishalakat néhány hétig. Tehát ivadékgondozók, vagyis ha elegendő búvóhely áll rendelkezésükre – sziklák, kövek labirintusa –, biztosan szaporodni fognak. Egy bibi
azért akad velük: más – például délamerikai – díszhalakkal nem lehet együtt tartani őket, mert ragadozók.

Könnyebb tartani a dél-amerikai nagyobb folyókból származó vitorláshalat, a neonhalat, a díszmárnákat, a páncélos harcsákat, az algaevőket, de sok pontylazacféle sem érzékeny. Más kérdés, hogy a szaporításuk nehezebb feladat, mivel e fajok nyugodtan tarthatók úgynevezett társas akváriumban. A halak szaporításáról és a kicsik felneveléséről, táplálásáról,
a gyakoribb halbetegségekről a következő héten lesz szó.