Selyem és gyapjú ölelkezik

Amikor éppen nem kattog a fejünkben ezernyi tennivaló, s nem próbálunk megoldani egyszerre vagy tízféle feladatot, akkor – és csak akkor – szánjuk rá magunkat, hogy elsajátítsuk a selyemnemezelés alapjait. A kézügyesség mellett talán leginkább a türelem szükségeltetik hozzá – jut eszembe, ahogyan figyelem Sárközi Judit mozdulatait. Az Eger környéki Novajon, szépen felújított hajdani parasztházban járunk. Hosszú asztalon nyújtózik a festett selyemsál, ami hamarosan találkozik másik felével, a fekete gyapjúszálak sokaságával. Így elmondva pofonegyszerűnek tűnik az egész, de mire a sok apró kis szösz több rétegben is megtalálja a helyét a síkos selyemcsíkon, addig jócskán marad időnk ráérősen diskurálni.

– Mindig is akkor éreztem jól magam, ha akadt valamilyen kreatív elfoglaltságom. Gyerekkoromban a nagynéném körül sertepertéltem, aki varrónő volt, sokat segédkeztem neki. Később rengeteg pulóvert kötöttem, horgoltam, ám aztán jött az építkezés, a gyereknevelés, s nem jutott idő az efféle bíbelődésre – meséli Judit. Sokféle dolgot próbált már az életben: tanított leendő traktoristákat és gépszerelőket egy alföldi szakiskolában, később újságíróként csípte fülön az eseményeket, majd belekóstolt az idegenforgalomba. A válság aztán úgy beszűkítette a lehetőségeit, hogy álmatlan éjszakákon azon töprengett, mibe is fogjon élete derekán. A világhálón talált rá a nunofelt technikára, melyet az 1970-es években egy amerikai és egy japán textiles talált ki – a nuno japánul ruhát jelent, a felt pedig angolul nemezelést. Judit külföldi videofilmekből sajátította el, mit is kell tennie, hogy egymásra találjon a gyapjú és a selyem. A két ősi anyagból antiallergén, modern textil születik.

– Nagy élmény volt, mert rögtön működött a dolog. A gyapjúszálak a lúgos vízzel áztatástól szinte kinyílnak, és gyúrás hatására belekapaszkodnak a selyembe. Idővel a két anyagból egy lesz, összeadva mindkettő jó tulajdonságait. Ez a pihekönnyű anyag egyáltalán nem szúr, mint némelyik gyapjúpulóver – magyarázza. Közben mutatja is, mit kell tenni: flakonból szappanos vizet locsol a selyem-gyapjú sálra, amin immár szép színes szálak tekeregnek. Kiszolgált szőnyegbe tekeri az anyagot, s következhet a fizikai munka. – Aki ezt választja hobbinak, biztosan nem kell fitneszbérletre költenie – állítja. A gyúrás tízperces műveletét ugyanis négyszer-hatszor kell megismételni, és nem szabad siettetni a munkát.

– Megesett persze, hogy az anyag semmiképpen nem engedelmeskedett. Két napig dolgoztam egy óriási stólán, csak nem akart összeállni, alaktalanul nyúlt ide-oda. Dühömben megfordítottam és egy másféle színű gyapjúréteget kezdtem rádolgozni. Magam is meglepődtem, mert végül olyan különleges, kétszínű darab született, amilyet még sosem csináltam. A kézművesség a kísérletezésről is szól, sosem születik két egyforma darab – mutatja Sárközi Judit a készülő sálat.
Múlnak az órák, gyúrni kell még néhányszor. A nemezeléshez – mint a legtöbb ősi mesterség újraélesztéséhez – a lelassult életmód illik. Talán pontosan ez benne az igazán megnyugtató…