Természet a lakásban - Házi kedvencek 1. rész

Kedvtelésből tartott akváriumi halakat a magyar családok ötödében találhatunk. Dísz a lakásban, biológiai összefüggésekre tanít, sikerélményt ad. Ráadásul csak a kezdetek jelentenek nagyobb beruházást. De hogyan
kezdjünk bele?

Indítsunk a tárgyi feltételekkel! Milyen és mekkora akváriumra van szükség? Még a kezdőknek sem ajánlom a kicsi, 20-30 literes méretet. Szabály, hogy a nagyobb víztömeg könnyebben tartja meg egyensúlyát. Márpedig az akvarizálás nem
más, mint a fizikai, a kémiai és az azokra alapozható biológiai egyensúly fenntartása. Az akváriummal vízi élőhelyet létesítünk a lakásban, a rendszerbe fényt, hőt és tápanyagokat viszünk be, ahol mikroszkopikus, illetve látható méretű állatok és növények élnek. Ezért érdemesebb egy 50 literes, ragasztott üvegű akváriummal kezdeni, ami a boltokban már
6-7 ezer forintért is megvehető.

A kereskedők ajánlanak teljesen – világítással, tetővel, szűrővel, levegőpumpával és vízfűtővel – felszerelt, komplett akváriumokat, ezek ára ebben a méretben a 30–60 ezer forintos tartományban mozog. Érdemes szorozni-osztani, ugyanis egy évekig működő szűrő 5-8 ezer, egy fűtő 3-5 ezer, tető a világítással 10-15 ezer forintba kerül. Egyébként ebben a méretben levegőpumpát nem érdemes használni, a szűrőre kötött levegőbeszívó csővel is megoldhatjuk az oxigénellátást.

Nos, a fenti készülékekből a kisebb boltokban is találni legalább 3-4 típust, ezért nézzünk utána az interneten, a többség melyikkel elégedett, s melyikkel nem annyira. Az akváriumhoz kell még talaj is, ami lehet homok, de leginkább megfelelő
a tisztára mosott, apróbb szemű (3-6 milliméteres) sóder. Ezt is árulják, de drága: egy kétliteres zacskó akár 400-500 forintba is kerülhet, s csaknem annyit kell még mosnunk, mintha a betonozáshoz használt kupacból vennénk sódert. Kis adagokban addig mossuk újabb és újabb vízben, míg tiszta nem lesz. Érdemes használni köveket, de mészkövet ne, mert abból a legtöbb trópusi halra ártalmas anyagok oldódhatnak ki. Ajánlatos néhány faágat is szerezni, erre jók a kiforrázott,
néhány hétig előáztatott gyökérdarabok, a robusztusabb szőlőtőke, de néhány ezer forintért lehet trópusi vasfát is venni, ami magátóllesüllyed az aljzatra.

Akváriumunkban a talajt úgy rétegezzük, hogy hátulról előre enyhén lejtsen. Vízzel feltöltve olyan térhatást mutat, mintha sokkal mélyebb lenne. Ráadásul hátulra szokás ültetni a magasabb növényeket, s ezek gyökerét megfelelő rétegű
sóderrel, homokkal kell fedni. Ezt követően érdemes a tapadókoronggal ellátott szűrőt, vízmelegítőt valamelyik
sarokban egymás mellé helyezni. Így a szűrő a felmelegített vizet szívja be, s azt majd a kiömlőnyílásán teríti szét, így nagyjából azonos vízhőmérsékletű lesz a medence belseje. E berendezési tárgyakat érdemes kicsit elrejteni, amihez
fa- és gyökérdarabokat, nagyobb növényeket, de köveket, laposabb sziklákat is használhatunk. Ezután az akváriumot ültessük be a növényekkel – ennek mikéntjéről következő számunkban írunk –, majd töltsük fel eső-, forralt csap- vagy
– ha nem túl kemény – sima csapvízzel.

Ha van, helyezzünk a tetejérefedő üveglapot, kapcsoljuk be a fűtést,a szűrőt és a világítást. Egyhétig hagyjuk üresen medencénket, addigra éretté válik a víz, az esetlegeshibák is kiderülnek. Ezután következhet a halak betelepítése – de
erről is szólunk később.