Brazil kávézóból kiképzőtáborba

Igazi böjti témával kedveskedünk olvasóinknak: méregtelenítünk. Mérgesek remélhetőleg akkor sem lesznek, ha kiderül, hogy ruha nélkül eredtünk a téma nyomába. Ennek ellenére riportalany még nem izzasztott le annyira, mint ezúttal: a Szauna Szeánsz Oscar versenyen, vagyis az ország legjobb szaunamestereinek megmérettetésén jártunk.

Kilencvenegy fok és félhomály. Akárcsak a hazai fejek többségében – a szaunakultúrát illetően. Bevallom, idáig én is e többséghez tartoztam. Talán ezért is lepődtem meg a tábla láttán: Fürdőruhában belépni tilos! Hamarosan kiderült: bikiniben szaunázni olyan, mintha műanyag pohárral koccintanánk a csúcsborászat prémium italával.

Húszan ülünk a mesterszaunában, a magyarhertelendi termálfürdő szaunaparkjában. Húsz szerencsés, aki bejutott a IV. Szauna Szeánsz Oscar középdöntőjének egyik versenyszámára. S hogy miért bosszankodhatnak a kívül rekedtek? Mert bár a hertelendi fürdő is klassz hely, de mi a szauna falain belül már Brazíliában járunk. Lüktet a szambazene, közben Monoszlainé Bors Ágnes szaunamester meghívja a csapatot egy riói kávézóba. Száll is a vaníliás kapucsínó illata, aztán a narancsosé, majd a szegfűszegesé – orrunknál fogva vezet a szaunamester a latin-amerikai forróságba.

De ez csak parányi része a produkciójának. Mert a mennyei aroma nem csupán az orrunkban hat, betölti minden porcikánkat. A szaunamester varázsolja oda: bravúrosan forgatja a törülközőt, legyez, zászlót lenget – hol forró aromás légörvény, máskor hűsítő levegő, pára, jeges fuvallat vagy épp tüzes perzselés érkezik vele. Ó, ú, mennyei – hallom magam körül a mámoros hangokat. S hogy a szemnek is jusson valami, Ágnes táncol, majd a nyakában lógó virágfüzér gombnyomásra fénybe borul. A közönség tapsol, dübörög a szauna az elismerő lábdobogásoktól. Hab is van a tortán, egész pontosan krém a kávé mellé. Átlátszó tálcán, apró csészékben érkezik, s vele az információ: a mézből, kókuszolajból és kávéból főzött hidratáló készítmény kiváló a narancsbőr ellen, ráadásul ehető. Kenjem vagy nyalogassam? Nincs sok idő tépelődni, mire eszmélek, letelt a tizenöt perc.

A szaunamester csokoládéba mártott kávészemmel és jó tanáccsal búcsúzik: hűtés és pihenés következzen! Irány hát a zuhany, majd jön a szabad levegő. Fúj a szél, jobb lesz lépni – zsupsz, nyakig merülök a hideg vizes medencébe. A gondolat azonban ennél is jobban lehűt: pihenés nincs, dolgozni jöttem: oszlatni a homályt szaunaügyben.

De lesz másfajta homály is, ha most azonnal nem ülök le. Sikerül. Velem szemben pedig immár Bernhardt Béla, a termálfürdő tulajdonosa, az ország egyik legkomolyabb szaunaparkjának létrehozója. Magyarázza, mit ért azon, hogy szaunakultúra. Elsősorban maximális higiénia, diszkréció, s megfelelő felkészülés a szeánszra – például helyes táplálkozással, hogy másnak ne a bőrünkből kipárolgó fokhagymát kelljen szagolnia. Közben az is kiderül, hogy harmincöt évet élt és szaunázott Németországban. Aztán itthon véletlenül rátalált a magyarhertelendi fürdő romjaira, megvásárolta, majd feltámasztotta: Hundertwasser stílusában színes, otthonos, természetközeli létesítményt varázsolt a lepusztult strand helyére. A látogatók számát a tizennégyszeresére növelte és versenyek rendezésére alkalmas szaunaparkot hozott létre. De ne beszélgessünk annyit, hiszen folytatódik a vetélkedés, immár a harmadik versenyzőnél járunk. A szauna most alpesi gazdasággá változik: tehénbőgés tölti be és Fáskerti Rita szaunamester hangja, aki tiroli fejőnőnek öltözve közli, hogy szippantsunk orron át mélyen, ugyanis a hanghoz illő illat következik. Széna – teszi hozzá gyorsan. Hóna alatt tejeskancsó, abból végzi a felöntéseket. Közben szól a sramli, a mester legyez és énekel, néhányan bekapcsolódnak kísérőnek. Már-már kedvem támad jobbra-balra dülöngélni. A dörgölőzés amúgy hasznos is lenne: Rita sóalapú fűszeres készítménye bőrradír is egyben.

Jóból is megárthat a sok – gondolom újra a merülőmedencében reszketve, de kíváncsi vagyok a tavalyi győztesre. Beülök hát újra a szaunába, ezúttal Szabó Zoltán, a Zenit Hotel versenyzőjének Military című kiképzésére. Már az első pillanatban érzékelem: a szeánsz hű marad az elnevezéséhez. Katonazene szól a hangfalakból, a mester egyenruhába öltözve ordít. Kezében törülköző, de úgy forgatja, mintha helikopter propellere lenne. Van itt minden: szögesdrót, marmonkanna, Zoltán nyakában dögcédula. A füst, majd a tűz fantázianevű felöntések szinte a földbe döngölnek, az illatok iszonyatos hőséggel társulnak, a törülköző nyomában úgy tarol a forró pára, hogy néhányan kimenekülnek. Kezdem érteni a feliratot, amit a mester a szauna bejáratához lógatott: „A fájdalom mulandó, a dicsőség örök”.

Három – ennyi versenyző jut tovább az áprilisi döntőbe, ahol kiderül, ki a szauna Oscar idei győztese. Ám az igazi nyertesek minden bizonnyal azok lesznek, akik a szaunákban üldögélnek. Mert lám, most már tudjuk: odabent nem csak izzadni és unatkozni lehet.