Élet és halál Magyarország térképén

Hazánkban az elmúlt két évtizedben 5,8 évvel nőtt a születéskor várható átlagos élettartam. A KSH halandósági statisztikája szerint a 2012-ben világra jött fiúcsecsemők 71, míg a lányok 78,3 évet remélhetnek. Bár a stressz, a rossz levegő és a felgyorsult élettempó okozta megbetegedések a budapestieket veszélyeztetik leginkább, most a fővárosban élő fiúgyermekek átlagosan 73,7, míg a kislányok 79,6 évet érhetnek meg. A legrosszabbul a kisvárosokban és a községekben lakók várható élettartama alakul: itt a férfiak a 70 évet sem érik meg, a nők átlagosan 77,5 évben bízhatnak.

– Milyen tényezők határozzák meg az élet hosszát: a körülmények, melyek közé születünk, vagy a genetikai örökség, amit az elődeinktől kaptunk? – tettük fel a kérdést Poller Imre egészségügyi szakértőnek.

– Mai ismereteink szerint a genetika mintegy 15-30 százalékban felelős az élethosszért, így nem mondhatjuk, hogy átok ülne a magyarokon vagy bármiféle betegséghajlam sújtana minket.
Vannak persze genetikailag belénk kódolt kórok, az ezekre való hajlam öröklődhet és az életmód függvényében fokozódhat is. A megyék eltérő halálozási értékeinek oka inkább az életmódban keresendő: a társadalmi nyugtalanság, bizonytalanság, az állandó lemaradásérzés folyamatos kudarcélményhez, csalódottsághoz vezet, ami megbetegítő tényező.
Az sem véletlen, hogy az Európai Unióban hazánk listavezető a rákhalálozási statisztikákban. Hadilábon állnunk az egészségtudatossággal: nagyon sokan dohányoznak, egészségtelenül táplálkoznak, mértéktelenül sok alkoholt fogyasztanak.

– Nem vagyunk iszákosabb nemzet, mint a finnek vagy a svédek, ők mégis tovább élnek. Miért?

– Egyrészt nem mindegy, hogy mi kerül a poharunkba: azonos szeszmennyiség mellett a szervezetet jobban károsítja, ha silány minőségű alkoholt fogyasztunk. Másrészt az életkilátások szorosan összefüggnek az adott terület gazdasági helyzetével, fejlettségével. Az egyes országrészek egészségügyi rendszerének eltérő minősége viszont kevésbé meghatározó tényező. A kifejezetten rossz egészségügyi ellátottságú Pest megye halálozási adatai alig maradnak el a fővárosi értékektől.

– Mert Budapestre járnak orvoshoz...

– Ez is lehet magyarázat. Ugyanakkor a nehéz gazdasági-szociális helyzetű megyék között például a hevesiek és a borsodiak statisztikai mutatói rosszabbak Szabolcs-Szatmár és Hajdú-Bihar értékeihez képest, pedig az előbbi két megyében számottevően jobb az intézményrendszer.
Aki mihamarabb megkapja az egészségügyi ellátást, megnő az esélye: a budapestiek és a nagyvárosok lakói nagyobb valószínűséggel élik túl a hazánkban vezető halálokoknak számító agyiér-katasztrófát, infarktust, daganatos megbetegedéseket. Mire a stroke-os vidékiek beérnek a kórházba, olyan arányban halnak meg, ami a budapestieknél elképzelhetetlen.
Tolna megyében sok a zsákfalu: lehet, hogy légvonalban a legközelebbi kórház csupán 40 kilométerre található, a közúton azonban 120-at kell megtennie a mentőnek. Mire célhoz ér, nem sok esélye marad a betegnek. A várható élettartam és az iskolázottság között is látható összefüggés. Hazánkban minden negyedik-ötödik ember funkcionális analfabéta, alig vagy nehezen értelmezi a gyógyszerek használati utasítását.
A magyar betegek csaknem fele még azzal sincs tisztában, mit jelent az, hogy éhgyomorra kell bevenni a piruláit. Márpedig amelyik páciens nem képes megfelelő párbeszédre az orvosával, számos korszerű gyógymódból kimaradhat.

– Eszerint a következő években vészforgatókönyv is készülhet az egészségügyben?

– Továbbélési tartalékaink egyértelműen az életmódban, a rizikófaktorok csökkentésében rejlenek. Átfogó gazdasági, szociális, egészségszervezési intézkedések nélkül tovább nyílik az olló, s megállíthatatlanul folytatódik a társadalom kettészakadása – a várható élettartamot tekintve is.