Jó lenne, ha minél több családban így maradna

A Szabad Föld olvasói oldalain gyakran találkozom olyan levelekkel, képekkel, hogy valaki felköszönti a szüleit, testvéreit, nagyszüleit, rokonait és így tovább. Tisztelet mindenkinek, aki így emlékezik meg a szeretteiről.

A levelekből sokszor az is kiderül, hogy e családokhoz régóta jár a lap, a levélíró szüleitől, nagyszüleitől örökölte a szeretetét. Jó lenne, ha minél több családban így maradna ez, s a Szabad Földet olvasnák az utódaink is. Mert ez a lap, amely az idén a hetvenedik évébe lépett, megérdemli a ragaszkodást, szerintem nincs ennél jobb újság Magyarországon – főleg egy vidéki ember számára, amilyen én is vagyok. A szeretetét a szüleimtől örököltem magam is – sajnos már 24 éve, hogy édesapám és 16 éve, hogy édesanyám nincs köztünk.

Nálunk a Szabad Föld mindig családtag volt, és most is az: péntekenként alig várom, s amikor a kezembe veszem, az én drága, jó szüleimre gondolok, ők is itt vannak velem…