Kutyaposta: vidám összehasonlító elemzés az interneten

Főleg, ha megígérik, hogy nem árulnak be a gyerekemnek…

Ugyanis az összeállítás címe: Miért is jobb a kutyagyerek, mint az embergyerek?
Azért jobb, mert:

A kutyák sosem nyavalyognak.

A kutya nem hozza át a barátait hozzátok, akik aztán szétverik a lakásodat/ házadat.

A kutyád szerint szépen énekelsz.

A kutyád nem költözik be a fürdőszobába, legfeljebb csak egy gyors ivásnyi időre.

A kutyád nem használja a borotvádat, nem veszi fel sem az ingedet, sem a pulóveredet.

A kutyák nem járnak vásárolni.

A kutyának hiányzol, ha elmész.

A kutyák szégyellik, ha valamit rosszul csináltak.

A kutyák, ha játszol velük, nem nevetnek ki, hogy milyen béna vagy.

A kutyák nevelhetők.

A kutyák tudják, hogy mit jelent a „nem”.

A kutya nem várja el tőled, hogy mesterszakács légy.

A kutya, ha felnő sem hagy el téged egy fiatalabb kutya kedvéért.

A kutya kedves a rokonaidhoz.

A kutya nem szól a vezetésbe.

A kutya nem néz rád reménytelenül, amikor a számítógépről kérdezel tőle valamit.

A kutyát, ha erőszakkal is, de meg tudod fürdetni.

A kutya nem eszik legót.

A kutya nem rajzol grafitit a ház falára.

A gyerek viszont számos oknál fogva rosszabb, mert például:

Nem tudja, hogy egy vízágyban elegendő víz van ahhoz, hogy egy 20 négyzetméteres szobát 12 centi magasságig ellepjen.

Azt hiszi, hogy ha elegendő mennyiségű zselét kever a fürdővízbe, akkor tud a vízen járni.

Örül annak, hogy a benzintartályba dobált üveggolyói tömérdek furcsa zajt okoznak vezetés közben.

Kipróbálja, hogy a mosógép centrifugálásától a földigiliszták vajon elszédülnek-e.

Túl későn jön rá, hogy az autód kazettás magnója perselynek kicsi.

Bebizonyítja, hogy nincsenek is törhetetlen szemüvegek és poharak.

Varázslóként bemutatja, hogy ha bedug valamit az orrába – egy üveggolyót vagy egy borsószemet –, akkor az ki tud jönni a száján, és fordítva.

De leginkább azért jó a kutyagyerek, mert egész életén át az a helyes, kedves, szeretnivaló és téged is viszontszerető hároméves kisgyerek marad, aki volt egykor a lányod is, a fiad is, mielőtt – Shakespeare-rel szólva – a „szokott pimasszá”, azaz felnőtté nem vált volna…