Üzenjük: így kell bánni az olasz náddal

Olvasónk valószínűleg az olasz nádra (Arundo donax) gondolt, amikor évelő dísznádat keres, melynek vastag szárai tüzelésre is alkalmasak.

A bambuszhoz a felhasználás területén és díszértékben is hasonló, de annál kevésbé térigényes olasz nád magas és terjedelmes növekedésű díszfű, jó körülmények között 3-4 méterre is megnőhet, s jól bokrosodik. A növény gyökérsarjról terjed, tőosztással szaporítható. Igényli a nyirkos talajt, de vízparton nem télálló.

Enyhe teleken áttelelhet, de a tavaszi kihajtás után így is tanácsos visszavágni az öreg hajtásokat, mert az segíti a növény megújulását.

A levágott és a levelektől megtisztított szárak – a bambuszhoz hasonlóan – virágkarónak vagy térhatárolók készítésére is alkalmasak. Az olasz nádat tavasszal – márciustól április végéig – tőosztással szaporítják.

Ültetés előtt az anyatövet jól belocsolják, így könnyebben felszedhető, majd 2-3 tenyérnyi részekre osztják. A tövek így erednek meg a legjobban – a kisebb méretű növények nehezen indulnak meg.