Éhgyomorra ne szóljunk be

Eszerint az éhség – nem az üres has érzete, hanem az alacsony vércukorszint okozta hiányérzet – feszültséget okozhat a párkapcsolatokban, ami veszekedésbe, sőt néha erőszakba is torkollhat. A felmérésben 21 napon keresztül 107 házaspár vett részt. A szakemberek minden résztvevőnek egy, a párjukat jelképező babát adtak, valamint 51 darab gombostűt.

A házastársaknak minden este annyi tűt kellett beleszúrniuk a babába, amennyivel levezették a társuk ellen érzett dühöt, s közben feljegyezték, hogy esetenként hány szúrást ejtettek a babán. Ezzel egy időben meg kellett mérniük a vércukorszintjüket is. Az eredmények egyértelműen mutatták: a vizsgált személyeknek minél alacsonyabb volt a cukorszintjük, annál több tűt döftek a párjukat jelképező babába – s ez az arány még a magukat kitűnő házasságban élőnek vallók között is szembetűnő.

Azért történhet ez így, mert agyunk fő üzemanyaga a cukor – a glükóz –, s az önkontrollhoz szükséges agyi tevékenységekhez igen sok szükséges belőle. Bár agyunk csupán a testtömegünk két százalékát teszi ki, mégis az általunk elfogyasztott kalóriák húsz százalékát használja el. Adjuk hát meg az agynak, amit kér, s éhgyomorra ne bocsátkozzunk vitába szeretteinkkel.

Ami pedig az ellenségeinket illeti, próbálkozzunk a magunkhoz édesgetésükkel: cukorkát nekik!