Ilyen állapotban van a kórházba került Dévényi Tibor
origo.hu
Közkedvelt cserjénk az illatos labdarózsa, már ötszáz évvel ezelőtt meghódította Európa virágoskertjeit. Azóta népszerű, noha napjaink számos újdonságot kínáló dísznövényválasztékában kissé háttérbe szorult. De májusi virágzásával ma is sok kertet ünnepi fehérbe öltöztet, gyakran alkotóeleme a ballagási csokroknak, dísze a lakásoknak, s fehér virággömbjei ott ragyognak- illatoznak a templomok oltárain is.
Hálás cserje: átlagos kerti talajt kíván, napon és félárnyékban egyaránt szépen díszlik. Bírja a hideget, a betegségekre sem különösebben fogékony, kivéve a levéltetveket, amelyek hamar megtalálják. (Régi, jó módszer ellenük a timsós permetezés: öt liter vízben oldjunk föl 50 gramm timsót, ezzel permetezzük be a tetves bokrot.)
A rend kedvéért megemlítjük, hogy labdarózsa címen két növényt is számon tartunk, s mindkettő a bangitafélék (Viburnum) nemzetségébe tartozik. Az egyik az eddig tárgyalt, régóta ismert illatos labdarózsa (Viburnum carlcephalum), amely másfél-két méter magas, levelei bőrszerűek, a fonákuk szürkén molyhos, virágai pedig kellemes vaníliaillatúak. A másik a kányabangita – juharhoz hasonló levelű, csupa meddő virágokból álló – fajtája (Viburnum opulus Roseum), amely viszont az előbbinél nagyobb, két-három méter magas bokrot nevel, levelei jellegzetesen karéjosak, virágai később, május-júniusban nyílnak. Mindkét labdarózsa-változat konténeres formában kapható, így akár most is ültethető.
origo.hu
borsonline.hu
life.hu
hirtv.hu
haon.hu
origo.hu
mindmegette.hu
vg.hu
origo.hu
origo.hu
origo.hu
origo.hu