Nem életunt nyugdíjasok, hanem vidám, lelkes, 80 éves ifjak

A 60 év fölöttiek a MINDEN-KOR Gyalogló Klubbal kéthetente gyűlnek össze a Margitszigeten. Átlagosan százan jönnek el, Százhalombattáról rendszeresen idebuszozik egy nyugdíjascsapat. A közös élményért, a beszélgetésekért, de leginkább az egészségért gyalogolnak.

A 85 éves Gyalusné Schitter Erzsébet is lelkes résztvevő, azt mondja, többet kutyagol, mint a dédunokái, mert őket mindenhová kocsival hurcolják a szüleik. – Biztos nem lenne ilyen jó az egészségem és a kondícióm, ha nem mozognék naponta legalább egy órát. Ötven éve járom az erdőket-hegyeket, korábban a Spartacus, most a Gyopár természetjáró szakosztály tagjaként – mondja. Szerintem legalább húsz évet letagadhatna a korából.

Bár amikor sétáról beszélek, Monspart Sarolta, a 70 éves, egykori világbajnok tájékozódási futó rögtön kijavít: „A szerelmesek sétálnak, mi gyalogolunk, ami már sportnak számít.

A bemelegítés után két-három fős csoportban indulunk egy három és egy öt kilométeres gyalogútra. Mindenki a maga tempójában halad, szó sincs versenyről.” Sokan emlékeznek a kullancs encephalitis vírus okozta betegséggel vívott küzdelmére: az orvosok azt sem zárták ki, hogy kerekes székben kell élnie. Akkor alig volt 34 éves – a kitartásának köszönheti, hogy lábra állt. Hetente háromszor fut, vagy ahogyan ő meghatározza: „Futó mozgással, sántán haladok.”

Két évvel ezelőtt ment nyugdíjba az Országos Egészségfejlesztési Intézet életmód osztályának vezetőjeként, de ma is rendületlenül járja az országot, hogy a mozgás és a helyes táplálkozás fontosságáról győzze meg leginkább az időseket.

Az idő előtti elhalálozásnak csaknem fele részben a helytelen életmód az oka. – A legtöbben azt gondolják: „Eddig sem sportoltam, most már itt meg ott fáj, minek kezdjem el.” Pedig soha nem késő. Nem szenvedni kell, hanem gyalogolni. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy az étkezés milyen fontos az egészség megőrzésében. Hatvan év fölött csak kistányérnyi adagot szabad enni ebédre és különösen vacsorára, 70 fölött pedig már csak teáscsészealj legyen otthon, míg 80-on túl már a kávéscsésze-alátét is elegendő a jóllakáshoz – hirdeti Monspart Sarolta.

A lelkes gyaloglók között sokkal több a nő, mint a férfi. Nyolcszázezernél is több özvegyasszony él az országban, a férfiak egy része pedig alig éri meg a nyugdíjas kort. Ebben a nők is hibásak: szeretetből bár, de agyonetetik a férjeiket, mondván, szegény egész nap tüsténkedik. Igen, de a fizikai munka nem sport – mondja az egykori tájfutó.

A 76 éves Komlósi Károly tizenhat éves kora óta sportol. Újpalotáról jár ide. – Pár éve nagyon megbetegedtem, az orvosok kevéske esélyt láttak a túlélésre. Ha nem lettem volna jó kondícióban, most már nem volnék itt. Otthon rendszeresen kardiokerékpározom, de szívesen jövök a Gyalogló Klubba is, jó a társaság. Nem életunt nyugdíjasok járnak ide, hanem vidám, lelkes fiatalok – mondja nevetve. A 64 éves Jász Bélánét is a betegség sodorta a mozgás felé, hét évvel ezelőtt két rosszindulatú daganatot diagnosztizáltak nála. – A teljes életmódváltás mellett döntöttem, s ma már tudom: fejben dől el minden – mondja némi büszkeséggel a hangjában, s azt is boldogan újságolja, hogy már a második hónapja jár angolnyelv-tanfolyamra. Belevágott, hiszen soha nem késő.