Az anyuka tíz évig nem tudott kisfiáról - Miképpen fordulhat ez elő?

Tíz év után, iskolásként kapta vissza T. Edina a fiát, Ádámot, akit a volt férje még kisbabakorában szakított el tőle. Az apa a válási procedúra közben tűnt el a gyerekkel az anya szeme elől. A kisfiú anyai nagyapja tavaly nyáron tett feljelentést a rendőrségen azzal, hogy a család a gyerek nyomára bukkant: kaptak egy csekket az egyik soproni iskolától, hogy fizessék be a következő évre a tankönyvpénzt. Az apát elfogták a rendőrök, s egy – a kisfiú sorsától független – csalási ügy miatt előzetes letartóztatásba helyezték. Ádám ekkor került vissza az édesanyjához, aki tulajdonképpen idegen a számára.

Miképpen fordulhat elő, hogy az anya tíz évig semmit nem tud a kisfia hollétéről, miközben a gyerek az országon belül, névváltoztatás nélkül járt iskolába, kapta meg a kötelező védőoltásokat? Miért nem tudnak idejében és kellő hatékonysággal eljárni a hatóságok az ilyen ügyekben?

– Nem ismerünk pontos adatot a hasonló esetek számáról – mondja Kerepesné Horváth Katalin rendőr alezredes, az ORFK Körözési Nyilvántartó és Szakirányító Osztály munkatársa. – A hatóságok nincsenek könnyű helyzetben, ha a bíróság a jogerős ítéletében a közös szülői felügyelet mellett döntött. Törvény szerint az apa vagy az anya jogszerűen viszi el a gyereket, hiszen felügyeleti jogot kapott. Tudomásunk szerint több országban is emberrablásnak minősül, ha az egyik szülő „lelép” a gyerekkel. Nálunk viszont nem emberrablás, mivel a szöktető nem követel váltságdíjat.

Magyarországon a különélő szülők a kiskorú gyermek sorsát érintő lényeges kérdésekben – nevének eldöntése, tartózkodási helyének kijelölése, életpályájának megválasztása – együttesen gyakorolják jogaikat, kivéve, ha az egyik szülő felügyeletei jogát a bíróság korlátozta, szüneteltette vagy megszüntette.

Kerepesné Horváth Katalin szerint ma a külföldre vitt gyerekek ügye okozza a legtöbb nehézséget:

– Az utóbbi évtizedben jelentősen megnőtt a vegyes házasságok aránya. Az a tapasztalatunk, hogy minden ország ragaszkodik a saját állampolgárához, függetlenül attól, hogy a gyereket nevelő szülő alkalmas-e ellátni a feladatát vagy sem. Nemrégi ügy annak a magyar kislánynak az esete, akit a francia bíróság közös szülői felügyelet alá helyezett, ám kiderült, hogy az apa molesztálta a gyereket, ezért a magyar édesanya elszökött vele. A francia bíróság nem látta bizonyítva az állítását, ezért körözést adott ki a nő ellen. A kislány végül visszakerült az apához, aki nem sokkal ezután állami gondozásba adta. Ilyenkor tehetetlenek vagyunk.

Ha a gyerek az elvált szülők „játékszerévé” válik, annak egész életre szóló következményei lehetnek. Szegő Andrea gyerekpszichológus hangsúlyozza: a gyermek érzelmileg könnyen befolyásolható, az ítélőképessége többnyire alacsony. Az ideális az lenne, ha az „ellenfelek” a legalapvetőbb kérdésekben a gyermekük érdekében megállapodnának, de illuzórikus ezt olyanoktól elvárni, akik az együttélésük során sem voltak képesek dűlőre jutni. – A paragrafusok nem mindig tudhatják, hogy a gyereknek mi a jó – érvel a szakember. – Minél kisebb a gyerek, annál könnyebb elérni nála, hogy érzelmileg is távol kerüljön az egyik szülőtől. Jutalmazással, a másik fél negatív beállításával szinte magától kezd eltávolodni a „vesztestől”. Tinédzser korban pedig már nehéz ellenérveket találni ahhoz, hogy tisztán láthassa a szülei kapcsolatát, s lojális legyen ahhoz, akitől fizikailag és érzelmileg is elszakították.