Egy kör hét sugara - NÜK, nem elveszett nők

Kevés a közösség, elidegenedünk egymástól, gyenge az összetartás. Sokan jutnak el a szomorú tények megállapításáig, de leginkább minden marad a régiben. A 41 éves Hoffmann Orsolyának elege lett abból, hogy bár egy alig 100 lelkes falucskában él, az emberek ott sem számíthatnak igazán a másikra. Mindenki egyedül küzd meg a kihívásokkal.

Elhatározta, hogy olyan talpraesett, szorgalmas és kitartó nőket keres, akik hajlandóak összefogni, ösztönözni és segíteni egymást a munkában, a hétköznapok útvesztőiben. Az elhatározást tett követte: hét nő részvételével megalakult a Női Üzleti Kör (NÜK) a Veszprém megyei piciny faluban, Tagyonban. Hetente összeülnek ötletelni, miképpen tehetnék könnyebbé, örömtelibbé az életüket a mindennapokban. Kik lehetnek ők? Hajtott a kíváncsiság, egy szombat délután hát csatlakoztam hozzájuk. Egyikük nem tudott eljönni, így a hétből hat csupa derű, sziporkázó, csinos, ápolt nő ül körülöttem, bármelyik női magazin címlapján szerepelhetnének. Mindegyiküknek van munkája, jól érzik magukat a bőrükben. Egy kivételével elváltak, egyedül nevelik a gyerekeiket.

Faluhelyen az elvált nőnek még ma sem könnyű: megszólja őket a környezetük, felelőtlennek tartják az anyát, aki az egyedülálló létforma mellett dönt, így jóval többen maradnak a rossz házasságban, mint a városban. Mások pedig azért nem válnak el, mert képtelenek lennének eltartani magukat és a gyerekeiket. – Falun nagyon nehéz jó munkát találni – mondja a kétgyermekes, recepciósként dolgozó Gyöngyi, aki a válása óta albérletben él.

Aztán arról faggatom őket, hogyan segítik egymást.

– Jutka nővéremmel szörpöket, lekvárokat, zöldségkrémeket csinálunk, rendes mennyiségben. Ági panziót működtet a faluban, s amióta megalakult a NÜK, ő is árulja, népszerűsíti a termékeinket – mondja Orsolya örömmel. Kérdem, miért kellett ehhez egy „kör”, hiszen egymástól alig pár háznyira laknak, tudták, ki mivel foglalkozik. No, ezen elméláznak, nincs rá kész válaszuk.

– Sajnos manapság a legtöbben csak a saját gesztenyéjüket sütögetik, s nem biztos, hogy örülnek annak, ha a szomszédjuknak jól megy. Ingatlanosként dolgozom Balatonfüreden, már elnyertem az év legjobb dolgozója címet is, ám a környékről fordulnak hozzám a legkevesebben, hogy segítsek nekik eladni a házukat vagy másikat keresni – mondja az eredetileg orosztanár „második számú” Orsi, a csapat egyetlen, házasságban élő tagja.

Gyakran dugják össze a fejüket Évivel, aki banki ügyintézéssel és hitelezéssel foglalkozik. A lehetséges ingatlanvásárlóknak nem csak Orsi segédkezik a megfelelő otthon kiválasztásában, de az esetleges hitelfelvételnél a Balatoncsicsón élő Évi is ott áll szakemberként a háttérben.

Hamarosan a Nivegy-völgy egyik festői borászatában rendezik meg az első Pince Partit. Ez a rendezvény elsődlegesen a párt keresőknek szól, ám törik a fejüket szüreti mulatságon, októberi tökpartin, sőt az advent is szóba került.

– Mióta a NÜK megalakult, erősebbnek érezzük magunkat – mondja Hoffmann Orsi, s mindenki bólogat.

Nem elveszett nőkről van szó, amit az is bizonyít, hogy Orsi és Jutka maguk renoválják a házukat, bútoraikat, Ági pedig egyedül festi ki a panzió szobáit. – Mi is lehetünk mélyponton, küzdünk a mindennapi gondokkal, de rengeteg erőt is adunk egymásnak. Véljük, hogy a falvakban élő nőknek az összefogás jó példáit kínáljuk.