Kézben tartjuk a dolgokat? Titkos mániáink

Gombot fogunk a kéményseprő láttán, tépkedjük a virágszirmokat, bújjuk a horoszkópot. Vannak babonás szokások, melyek nemzedékről nemzedékre öröklődnek. Akadnak aztán olyanok is, amiket mi magunk is művelünk, hogy jól süljenek el a dolgaink. Mindenkinek akadtak titkos mániái, mondjuk, egy-egy fontos vizsga előtt… „S az iskolába menvén, a járda peremén, hogy ne feleljek aznap, egy kőre léptem én” – írta Radnóti Miklós. Ő így próbálta megúszni a felelést – másvalaki kabalát szorongat.

A lélekgyógyászok feljegyezték, hogy egy egyetemi hallgató a fontos megméretés előtt mindig kilencszer fogta meg a kilincset, s erősen bízott e kényszeres cselekedet erejében. (Csoda- e, hogy jól vizsgázott…?) Megesik, az ember az eszével tökéletesen tisztában van vele, hogy bolondságot művel, mégis lelkiismeretesen végzi a műveleteket. Hátha tényleg segít…

Ne mosolyogjunk: a babona komoly dolog. Több könyvet is írtak róla. Az egyiket például Gustav Jahoda jegyzi, aki e jelenség lélektani gyökeréig is leásott. A babonás hiedelmek körébe tartozik a boszorkányságtól a kísértetjáráson át a rontás erejébe vetett hitig sok minden. A hajdan tudománynak vélt csillagjóslást is e körbe sorolják a mai kutatók, mint ahogy a jövendőmondás más formáit szintén.

Akadnak olyan, nagy kockázattal járó hivatások, melyek művelői különösen babonások: ilyenek a színészek, tengerészek, bányászok, pilóták. Hogy a kaszinók hazárdjátékosairól ne is beszéljünk – ők egész rituálékat dolgoznak ki… (Dosztojevszkij, aki regényt írt A játékos címen, például abban hitt, hogy ha nem izgul, akkor nyerni fog.) E szokások azzal kecsegtetnek, hogy úrrá lehetünk az eseményeken, kézben tartjuk a dolgokat.

Főleg az élet feszült pillanataiban, például a betegségek, sorscsapások, katasztrófák idején igyekszünk belekapaszkodni a babonába – állapította meg dr. Buda Béla. A neves pszichiáter szerint így próbáljuk oldani a szorongásunkat, levezetni a feszültségünket, szinte visszacsúszva a gyerekkori hiedelmek világába.

Amikor 1955-ben Hawaiiban kitört egy vulkán, magasan képzett, művelt személyek is segédkeztek az „elhárítónak” hitt szertartásban. Adományokat dobtak a lávafolyamba, hogy kiengeszteljék a haragvó vulkán istennőjét.

Rögtön felbukkan a babona, ha a hideg fejtől az érzelmek veszik át az irányítást: ha szenvedélyesen vágyunk valamire, ha a jövőt fürkésszük, ha nem akarunk elveszíteni egy becses dolgot, személyt. Ez veszi rá a máskor józan szerelmest arra, hogy a margaréta szirmát tépkedje, s ekként tudakolja, vajon viszontszereti-e a kedves.

A véletlen úgy hozhatja, hogy a legelképesztőbb szokás is „bejöhet” – s ezért azt megismétlik. Akad, aki esküszik rá, hogy megálmodta a nyerőszámokat, míg mások a születési dátumok erejében hisznek. Egy férfi például akkor ütötte meg a totón a főnyereményt, miután megsimogatott egy fekete-fehér macskát. Később a fogadási napokon el nem mulasztotta volna előhívni a cicát.

Apropó, szerencsejáték. Nekem is épp ideje kitöltenem a lottószelvényt. Remek esélyeim vannak: az én macskám is fekete- fehér…