Maguk szervezik életüket

Attila és Edina, a Magyarkúton, tanyán élő, négygyerekes mérnökházaspár (korábbi riportunkat lásd itt: Sorsforduló Nomádiában) elhatározta: csemetéik magántanulók lesznek, mert úgy látják, nem jó, hogy korán kelve fáradtan kezdik a napot az iskolában, majd szinte egész nap bent ülnek, az udvarra is csak engedéllyel mehetnek. Az övéik itthon bármikor kiélhetik a mozgásigényüket, aztán bejönnek és teszik a dolgukat. Az idén ősszel Csaba tanköteles lett, ezért édesanyja az interneten kutatta a magántanulás lehetőségeit. Tehát: kell egy befogadó iskola, szülői kérvény, félévente és év végén kötelező a vizsga, ahol nem jegyeket, hanem minősítéseket kapnak.

A közeli verőcei iskola nem, de a távolabbi diósjenői pártolta az ötletet. Nagy László igazgató tárt karokkal várta a matekzseninek tartott fiút, aki már megtanult olvasni is. A direktor az iskolát „magántanulói bázissá” kívánja fejleszteni.

A főállású anyaságra vágyó Edina humán, Attila reál beállítottságú, így kétfelől segíthetik majd gyerekeiket. Szerencsére a közeli Nagymaroson létrejött a tanulóközösség, így rögtön csatlakoztak.

A tanulóközösséget Tisch Márta négygyerekes anyuka alapította. Francia–dráma tanár, a férje informatikai vállalkozó. Csabi hat hónapos, Vera 3, Janka 5 éves, Rozi ősztől Budapesten magántanuló.

Márta így indokol: – Nekünk fontos a testi-lelki egészség, a közösségi lét, az önmagunkhoz, másokhoz és a természethez kapcsolódás. Rozi érzékeny, erős karakterű, éles eszű gyerek. Mikor tanköteles lett, egyértelmű volt, hogy magántanuló lesz. Először januárban hívtam össze a családokat, hogy megalkossuk a tanulóközösségünket, melyhez újabb famíliák és szimpatizánsok csatlakoztak. Magunk szervezzük az életünket, teremtjük meg a feltételeket, döntünk a dolgainkról, s vállaljuk érte a felelősséget. A gyerekek is teljes értékű tagok, tanulásuk és közösségi létük aktív alakítói. Programjainkat heti 3-4 alkalommal részben Kismaroson, részben a Kismagos Ökoturisztikai Központban, illetve egyéb helyszíneken tartjuk. A „tartalmat” a résztvevők igényei alakítják: például egy-egy téma játékos feldolgozása, természetjárás, lepénysütés, kunyhó- és gátépítés, lovaglás, kézművesség, zenélés, könyvtári kutatómunka. Egyik szülőtársunk német, ő nyelvórákat tart a gyerekeknek. Hiszem, hogy idővel mind több iskolaigazgató tekint majd partnerként a magántanuló csoportokra.

Kismaroson az ötgyermekes anyuka, Tóthné Lelekács Györgyi kertészeti egyetemet végzett, a férje autószerelő. Ákos 5, az ikerpár, Tass és Lehel 2 éves. A 10 éves Gergő három, a 8 éves Írisz egy évig tanult a helyi általános iskolában.

– Gergő négyes tanuló volt, matekból ötös. Írisz színkitűnő, házi versenyeket nyert, rajzból is kiváló. A cérna ott szakadt el, hogy Gergőt délben hazahoztam, de aztán a lányom órabeosztása mindent borított. Átbeszéltük a gyerekekkel, mindketten igent mondtak a változásra – meséli az édesanya. – Nagybörzsönyben találtam befogadó iskolát. Már nem kell naponta bejárniuk, csak a kötelező vizsgákra. Anyagi helyzetünk a közepes alatti, de amíg nem éhezünk, nem fázunk, nincs okunk panaszra. Amennyiben a fiamnál, lányomnál beválik a magántanulóság, végigvisszük minden gyerekünkkel, ha akarják.