A szemközti házban siker volt: a közös képviselő meghívta a 38-ba is

Battyogunk a Bethlen tér felé esti programunkra, melyre egy VII. kerületi gangon, a Peterdy utcai klasszikus körfolyosós ház udvarán kerül sor. Nem lakógyűlésre, nem ingatlan-körbemutatásra igyekszünk, hanem színházba. A lakók már elfoglalták kempingszékeiket, izgatottan várják a Pulzus Társulás és a Honvéd Együttes művészeit, akik Goldoni Terecske című darabját adják elő, immáron tizedik alkalommal. Házról házra, gangról gangra. Megannyiszor itt, az erzsébetvárosi bérházakban.

Egy harmincas nő épp a munkából tér haza második emeleti lakásába, hóna alatt nagy köteg dosszié, kezében a napi bevásárlás zsákmánya. Középkorú, sportos férfi a biciklijét cipeli le a lépcsőn. Mindez nem zavar senkit, a gangszínházban nincs vasfüggöny, tapsrend, zsöllye vagy páholy, jegyszedő nénik és színházi etikett sem, innen nem lehet elkésni, hamarabb távozni viszont szabad. Van, aki a lakásából, mások a körfolyosóról, többen az udvar kinyitható kerti székeiről vagy a falnak támaszkodva nézik, miképpen próbálja olcsó trükkökkel férjhez adni a lányát a két cserfes rivális asszonyság, Piroska és Katalin – olyan vehemenciával, mintha az életük múlna azon, melyik leánykérés ér hamarabb célba.

Simén Gabi, a ház közös képviselője elárulja: ő már látta a darabot a szemközti házban, s ő hozta ide is, az ő lakóinak, a 38-ba. Azt az előadást, amely úgy jött létre, hogy a fiatal rendező, Kroó Tamás – aki egyben a főszerepet is játssza, s maga is bérházban lakik – gondolt egyet, s pályázott a önkormányzatnál, mondván, gangszínházat csinálna. Miért?

Megszólította az utcán a kerületi lakókat, mikor jártak legutóbb színházban? Volt, aki 1972-ben látott utoljára előadást. Na, ekkor gondolta, hogy létrehozza a gangszínházat. A VII. kerület polgármesterének megtetszett az ötlet, a házak pedig pályázhattak.

Goldoni darabja hangos, akár az olaszok, és édes-bús, akár a ház lakóinak élete – mondja az egyik emeleti lakó, Tímea, aki szerint mintha róluk, a szomszédokról mintázták volna az alakokat. A lelkes közönséget az se zavarja, hogy közben igencsak szemerkél az eső. A színészek ernyőt osztanak, de folytatják, sőt a végén még ők látják vendégül sajtos masnival a házigazdáikat.

Udvartól emeletig zajlik az élet, vagyis az előadás, melyet az olasz terecskéről a pesti bérházak gangjára adaptáltak. Mindegyik ház más – itt, a 38-ban ivókút áll középen, teli az udvar zöldellő növénnyel, s persze a szőnyegporoló sem hiányozhat.

– Az önkormányzat csaknem kétmillió forinttal támogatta az ötletet, körülbelül ennyibe került a lakóknak teljesen ingyenes tíz előadás – mondja a rendező, aki Szeged, Kaposvár gangos házaiba is szeretné eljuttatni a darabot.

Az eső hol eláll, hol meg újra elered. A férjfogás megtörténik, még a ház lakói által csak egyszerűen ribancnak hívott, megbélyegzett nőszemély is párra lel, sőt ő lel a legjobb párra. Az előadás utáni közös pálinkázás keretében művészek és lakók is egymásra találnak. Hiába, gang(színház) az egész világ…