Mesemondók: Elég egy jó történet

Élénkíti a fantáziát, bővíti a szókincset, segíti a könnyebb iskolai előremenetelt, de még a családi kötelékeket is erősítheti a mese. – Felmérések bizonyítják, hogy hat-hét éves korra már szociális hátránnyal indulhat a gyerek, aki ritkán vesz könyvet a kezébe – magyarázza Péterfi Rita olvasásszociológus, a Pest Megyei Könyvtár munkatársa. – Mire iskolába kerül, ideális esetben átlagosan már körülbelül ötvenmillió szóval találkozik, ami nem a szókincs nagyságát jelenti, de az sokat gyarapodhat az olvasás eredményeként. Az a kisgyerek, akinek nem mesélnek, ötöd ennyi szóval találkozik az iskola kezdetére.

Fontos, hogy a gyerek egészen kicsi korától hozzászokjon: a könyv a mindennapi élet része, az olvasás kellemes és hasznos módja az időtöltésnek. De nem szabad megfeledkezni róla, hogy csakis az életkorának megfelelő könyvet adjunk az apróság kezébe. Egyéves kor alatt jöhetnek a pancsolós játékok, a rágható kis könyvek. Minél kisebb a gyerek, legyen annál nagyobb az illusztráció és kevesebb a szöveg. – Egy-két éves korban nem érdemes hosszú, terjengős meséket felolvasni neki. Ilyenkor még szövegre sincs szükség, meséljünk fejből, beszélgessünk a látott képekről – mondja Péterfi Rita. – Jók a rövidke „én-mesék” vagy a mostanában egyre népszerűbb segítő mesék, amelyekben a gyerek magára ismer. Biztonságot adnak, ráadásul bármikor abbahagyhatóak.

Ahogy növekszik a kicsi, jöhetnek az egyszerű, már szöveges történetek. Az olvasásszociológus szerint a népmesékkel nem lehet mellényúlni, nem lehet ártani az óvodás korú gyereknek, de figyelni kell, hogy a mesének azt a szövegváltozatát olvassuk, amit biztosan megért.

– Tapasztalat, hogy miután a gyerek iskolába kerül, s már maga is tud olvasni, többet nem mesélünk neki. Ám tíz-tizenöt éves koráig nyugodtan üljünk mellé a könyvvel, hiszen ha más olvassa fel, új nézőpontból világíthatja meg a történetet. Arról nem is beszélve, hogy ilyenkor – például a régen látott unokával – a családi köteléket is erősíthetjük. A jó könyv tehát mindig kitűnő ajándék, de a legfontosabb: az időnket is adjuk mellé – javasolja az olvasásszociológus.