'Egymásra néztünk, s azonnal tudtuk, Ica néninek ott lenne a helye'

Mindenki Ica nénije 1999-ben került Diósjenőre a Dr. Göllesz Viktor Intézet és Ápoló Gondozó Otthonba. Fejlesztőpedagógusként száznyolcvan enyhe és közepes fogyatékkal élővel tölti itt a napjait. Előtte is pedagógusként tevékenykedett, többek között hitoktatóként.

– Addig nem foglalkoztam fogyatékkal élőkkel, kicsit tartottam is tőle, milyen lesz majd itt dolgozni. Ma már nem tudom magam máshol elképzelni – mondja a kezdetekről. Valahogy így lehetnek ezzel a lakók is. Ahogy az épületben sétálunk, egyre-másra „elkapják” Ica nénit, ölelgetik, puszilgatják. Már-már pótanyaként tekintenek rá.

– Több mint egy éve, hogy otthon kapcsolgattam a tévét, amikor az egyik csatornán éppen az Aranyanyu- díjátadót közvetítették – meséli Szabó Béla, az intézmény igazgatója. – A feleségemmel egymásra néztünk, s azonnal tudtuk, Ica néninek ott lenne a helye a jelöltek között.

A gondolatot tett követte, Ica néni pedig a pedagógus kategória kedvence lett. De a díjátadó gálán, míg a többi versenyzőt történeteken keresztül mutatták be, Ica nénit jelnyelvi kórusa, a Gaudete köszöntötte – a hatás nem maradt el. – Körülbelül esztendeje dolgozhattam az intézményben, mikor úgy döntöttem, megtanulok jelelni – emlékszik vissza Ica néni. – Az itt lakók nagyjából harmada ugyanis siket vagy nagyothalló.

Már tökéletesen jelelt, mikor észrevette, hogy a közös programokból többnyire kimaradnak a hallássérült lakók. Ám 2008 karácsonyára már ők is műsorral készültek: Ica néni vezetésével megalakult az ország első jelnyelvi kórusa. Jelenleg tizenhárman járják az országot, és sorra söprik be a díjakat. – Nagyon fontos számukra a kórus. Tapasztalat, hogy a tagok könnyebben szocializálódnak, a gyógyulásuk is jobban halad. Jó kis agytorna ez, nem mellékesen pedig a szókincsünk is bővül.

Ilona felel a kulturális programokért is: legyen szó bármilyen eseményről, alkalomról, rá lehet számítani. A lakók a fejlesztő kézműves foglalkozásokon is partnerként tekinthetnek rá. – Minden nap másmilyen. Mivel az itt élők bejelentett munkavállalók, napi négy órában dolgoznak, s változó, mikor mire van idejük, kedvük. Az azonban nagyon fontos, hogy a fejlesztőpedagógusok leüljenek melléjük, együtt dolgozzanak velük. Lehet ez kézműveskedés, kosárfonás, szinte bármi, amihez tehetségük van.

Ha éppen nem fejlesztő programokat szervez vagy az otthonban van teendője, akkor a sportoló lakókat támogatja, hiszen Ilona a Kastély Sportegyesület elnöke is. Versenyekre viszi őket – az úszókért felel –, szurkol nekik, támogatja őket.

A törődés nem egyoldalú: – Figyelnek rám, ha beteg vagyok, aggódnak értem. Körülvesznek a szeretetükkel. Néha már nem is tudom, ki segít a másiknak…

Ica néni azt vallja: nem irányítani kell a rábízottakat, hanem kézen fogva, együtt haladni velük az úton.