Egy elkeseredett nagymama levele

Kedves Ágnes!
Egy elkeseredett nagymama írja önnek ezeket a sorokat. A fiam és a menyem tíz évig élt boldog házasságban, míg aztán két évvel ezelőtt elváltak. A fiam szerint az ok: a felesége hűtlenkedett, szeretőt tartott. A menyem viszont azt állítja, hogy a fiam kezdte a félrelépéseket, nagyon megromlott a házasságuk, ő pedig csak aztán jött össze valakivel, akibe szerelmes lett. Én természetesen a fiamnak hiszek, hiszen az anyja vagyok.
Hatalmas veszekedések voltak, de végül mindenben megállapodtak és közös megegyezéssel elváltak. Számunkra végtelenül kellemetlen, hogy a fiam az elején bevont minket a válási harcukba. A férjem távol tartotta magát az ügytől, de én – ma már azt mondom, sajnos – teljes mellszélességgel kiálltam a fiam mellett. Fájdalom, volt pár hangos és goromba szóváltás az unokáim előtt. Én nagyon lobbanékony vagyok, s annyira haragudtam a menyemre, hogy az ismerősök előtt is jól eláztattam. Közben ők már lecsillapodtak, végül teljesen normális emberi viszonyban maradtak. Nem vitatkoznak a gyerekeik láthatásán sem. A menyem csak velem kapcsolatban kötötte meg magát. Nem engedi hozzám az unokáimat, mivel többször is lekurváztam őt a gyerekei előtt. Ez sajnos igaz, de már nem tudom meg nem történtté tenni…
A fiam most külföldön dolgozik, negyedévente jön haza, akkor találkozik a kislányaival. Korábban ilyenkor néha titokban váltottunk pár szót a gyerekekkel vagy felhívtam őket a fiamnál. Ezt állítólag tudta az anyjuk, de nem szólt. Ám most már hónapok óta nem láthattam a nyolc- és ötéves unokáimat. Úgy tudom, jogilag volna lehetőségem a nagyszülői láthatásra. Mit tehetnék?
Üdvözlettel: Anna

Kedves Anna!
Bizony, jól látja, nagy hiba volt beszállnia a válási cirkuszokba! Ezt soha nem szabad megtenni, különösen akkor, ha unokák is vannak a képben. De ugyanez a véleményem a kisebb-nagyobb házastársi veszekedésekkel kapcsolatban általában is: a szülő maradjon távol ezektől. Hát, most már tényleg nem tudja meg nem történtté tenni. De jóvátenni talán igen. Például ha írna egy szép levelet a volt menyének, amiben elmondaná, hogy sajnálja, amiért megbántotta, s azt is, hogy a gyerekek előtt tette. Ígérje meg, hogy soha többé nem szól rá egy rossz szót sem az unokái előtt. (És máshol sem, teszem hozzá.) Írja meg, hogy nagyon hiányoznak önöknek az unokák, és mindent hajlandó megfogadni, ha időnként elhozhatnák őket. Higgye el, ez nem megalázkodás – még az is megérné, ha javulna a helyzet. Ha a levele őszintén megbánó lesz, akkor a volt menye talán megenyhül.
Kérem, írja meg, mire jutottak.
Üdvözlettel: Ujlaki Ágnes