'Most már nehogy a szemébe vágja, hogy ennyi évig csak színlelt az ágyban...'

Kedves Ágnes!
Második házasságomban élek, immár tizenöt éve. Az első férjem a fiatalkori szerelmem volt. A középiskolában a legjobban kinéző srác, magas, fekete hajú, kék szemű, minden lány bele volt esve. Én későbben érő típusú lány voltam, úgyhogy akkoriban még levegőnek nézett. Néhány év múlva egy véletlen találkozás után hatalmas szerelem alakult ki köztünk. Egy év után összeházasodtunk, két lányunk született.
A házasságunk abszolút tévedés volt. Sem neveltetésben, sem értékrendben, sem ízlésben, sem érdeklődési körben, sem felelősségvállalásban – semmiben nem egyeztünk. Egyetlen dolgot kivéve: a szexet. Ebben tökéletes volt az összhang, ez tartotta össze a kapcsolatunkat tíz évig. Aztán már ez sem volt elég, elváltunk. Gáborral a válásomat követő ötödik évben találkoztam. Előtte akadt egy-két kudarcba fúlt kísérletem a párkapcsolatra, egyik rosszabbul sült el, mint a másik. Ő viszont nagyon jó választás lett, mert mindabban, amit fentebb felsoroltam, jól összeillettünk.
S most jön a dolog groteszk része: kivéve a szexet. Pedig kedves és gyengéd, de valahogy mégsem… Ám negyvenévesen, két gyereket egyedül nevelve, magányosan mérlegelve a jövőt, ez huszadrangú kérdésnek számított. A házasságomat egyetlen pillanatra sem bántam meg. Derék, jó embert kaptam, akit a lányaim is nagyon megszerettek. Mást ne mondjak, nagyapának is tökéletes, ha jönnek hozzánk az unokáink, először az ő nyakába ugranak. Most 56 éves vagyok, a változás korában. Férjem sincs még hatvan, igényli a szexet, hetente többször is. Amit eddig sem túlzott lelkesedéssel műveltem vele, bár kellemetlen azért nem volt, most igen terhes lett. Ez nyilván a hormonális folyamatok miatt van, nem tehetek róla. Igyekszem kibújni az alkalmak alól, ezt most már ő is észrevette. Mit tehetnék, hogy ne bántsam meg, de nyugtom is lehessen?
Üdvözlettel: Mária

Kedves Mária!
A pároknak sokszor eltérőek a szexuális igényei. Jobb ezeket a gondokat minél korábban tisztázni. Ne vegye rossz néven, hogy ezt mondom, de ha ön az elején tapintatosan, finoman elmondta volna Gábornak, hogy mi az, amit másképpen szeretne, akkor talán együtt megoldhatták volna. Elmúlt tizenöt év, őszinteség nélkül. Most már ez nemigen javítható. Ha nem akarja megbántani a férjét, akkor most már nehogy a szemébe vágja, hogy ennyi évig csak színlelt az ágyban. Inkább magyarázza el neki, hogy a hormonális változások miatt jelenleg nem lelkes. Viszont neki is vannak igényei, ezért ha ritkábban is, de időnként viszonozza az „érdeklődését”. Akkor pedig hagyjanak rá időt, teremtsen kellemes hangulatot, talán még a kedve is megjön.
Üdvözlettel: Ujlaki Ágnes