Kibírja a gyerek? Majd elfelejti? Ez nem igaz! - Játék, amiről 'nem beszélhetünk'

Némely szakma művelőinek komoly előítéletekkel kell megküzdeniük. Az óvó bácsikat és a papokat gyakran éri megbélyegzés: talán a szeretetnél több is lehet a simogatásban. De miképpen különböztethető meg a kedvesség a zaklatástól, a visszaéléstől?

– Fontos tisztázni, hogy a pedofília és a szexuális jellegű erőszak nem egy és ugyanaz – magyarázza Kugler Gyöngyi igazságügyi szakértő. – Az előbbi a szexuális normáktól eltérő magatartás – a pedofilok folyamatosan keresik a lehetőséget a kiskorúak zaklatására –, míg az utóbbi körbe tartozó elkövetőkről ezt nem feltétlenül mondhatjuk el. Ezeknél az apáknál, nagybácsiknál – mert az esetek azt mutatják: az elkövetők többsége férfi és családtag – nem is feltétlenül beszélünk erőszakról a szó szoros értelmében.

A molesztálás ezért szinte bizonyíthatatlan: ritkán maradnak fizikai nyomai. Az elkövető „játékra” biztatja a kicsit, aki ezt többnyire tiltakozás nélkül elfogadja, a számára tisztelt személy ötleteit, kérését nem kérdőjelezi meg.

– Nem csak a fizikai nyomok hiányában maradnak rejtve az ilyen esetek. A felnőtt titoktartásra kéri a gyereket, sőt az is előfordul, hogy megfenyegeti, mondván: ha mindez kiderül, ő börtönbe is kerülhet – a gyermek pedig ezt nem akarhatja, hiszen szereti a zaklatóját. A gyerekek belemennek a játékba, de közben nagyon rosszul érzik magukat, mind testileg, mind lelkileg – aztán pedig a szégyenérzet miatt sem mesélnek senkinek a történtekről.

Ha kiderül a titok, az még nem jelenti azt, hogy az elkövető kezén rövid időn belül csattan a bilincs, aminek csak az egyik oka a bizonyítás nehézsége. – Nagyon sok hamis mítosz, torzítás él a társadalomban, melyek arra szolgálnak, hogy tartózkodjunk a világról alkotott képünket leromboló gondolatoktól – értelmezi a téma tabu mivoltát a szakértő. – Magunkban védjük az elkövetőt: nem tehetett ilyet, hiszen „jó ember”. Gyakran találkozni a hárítással is: nem történt nagy dolog, egy kis simogatást még kibír a gyerek, és különben is, majd elfelejti. Ez nem igaz! Ha sikerül minden kétséget kizáróan bizonyítani az esetet, az elkövetőre börtön vár. Járt hozzám egy kisfiú, akit az édesapja két és fél éves korában szexuálisan bántalmazott. Hosszú éveken át húzódott az ügy. Az apa végül hat évet kapott, köszönhetően annak, hogy a gyerek a terápia során képes volt elmondani, eljátszani, mi is történt vele.

Ám az ilyen eset sajnos igen ritka, legtöbbször még a bírói döntés előtt elhal az ügy.

Az utóbbi időben az elfojtás mintha kevésbé érvényesülne: egyre több ügy kerül a nyilvánosság elé. Ez viszont könnyen átcsaphat egyfajta össztársadalmi pánikba. Kugler Gyöngyi szerint a túlféltés még mindig szerencsésebb, mintha homokba dugnánk a fejünket: – A hamis vád hamar kiderül. A felkészült igazságügyi szakértőt nem lehet becsapni, a gyereket nem taníthatja be egy bosszúszomjas anya úgy, hogy ne lógjon ki a lóláb.

Szeretni nem csak érintéssel lehet. Bizonyos időszakban a kicsi csüng az ellenkező nemű szülőjén, ami természetes életkori sajátosság. S a felnőttnek tudnia kell kezelni a közelséget és a távolságot is.