'Nincs annál nagyobb szomorúság, mint amikor az embernek éhezik a gyermeke'

Horváth Klára a 4536 Ramocsaháza, Jázmin út 1. címről küldte levelét (telefonszáma 06-70/552-6026):
„Egyedül nevelem három iskolás gyermekemet, két lányt és egy fiút. Nagyon szegények vagyunk, néha kenyérre sem jut, húsról pedig nem is álmodhatunk. Nincs annál nagyobb szomorúság, mint amikor az embernek éhezik a gyermeke, és nem tud mit tenni. Kérem, küldjenek tartós élelmiszert vagy pénzt, hogy egy kicsit nekünk is jobb legyen.”

Farkas Gézáné a 3441 Mezőkeresztes, Ady Endre u. 39. címről írt (telefonszáma 06-20/610-9336): 
„Két kiskorú gyermeket nevelünk a férjemmel, és nehéz helyzetben vagyunk. Errefelé nagyon kevés a munkalehetőség, a férjem is inkább csak nyáron tud dolgozni. Én rokkantnyugdíjas vagyok, 2001 óta le van bénulva a jobb kezem. A nyolcéves kislányunk pedig veseműtéten esett át, egy veséje van – emellett súlyos asztmával küszködik. Három éve mégis elvették a kiemelt családi pótlékát, így a két gyerek után most csak 13 300 forintot kapunk. Emellett én még 29 000 forint segélyben részesülök, a párom pedig kért álláskeresési támogatást. Nagy szükségünk lenne tartós élelmiszerre és ruhára, de bármilyen segítséget hálával fogadunk.”