Mindennapi zabkásánk

Napjainkban pedig ott díszlik már úgyszólván mindenki asztalán, nem hiányzik a legmenőbb éttermek mindennapi (reggeli) kínálatából sem. Igen, mert időközben nem kevesebb derült ki a zabról, mint hogy ez a kalászos maga a tökéletes gabona. A táplálkozástudósok egymást felülmúlva zengenek róla dicshimnuszokat, ami nem lehet véletlen. 

Elsősorban nagy tápértékű (és energiatartalmú) összetett szénhidrátként kell rá tekintenünk (ezért fontos az élsportolók számára is), amit jótékonyan egészít ki szintén tetemes rosttartalma. Nagy mennyiségben tartalmaz kalciumot, magnéziumot, B-vitaminokat, emellett létfontosságú fehérjeképző anyagokat, esszenciális zsírsavakat, sokféle ásványt és karotint. (Már csak ezért is fontos a gyermekek számára!) Oldható rostjai a koleszterin szervezetből távozását segítik, a nem oldható rostok a bélben magukba szívják a salak- és méreganyagokat, s mivel megduzzadnak a víztől, jótékonyan gyorsítják a táplálék mozgását a bélben, megelőzve így a székrekedést. A kalcium a csontoknak tesz jót, a magnézium az izomműködésben játszik fontos szerepet, a B-vitaminok pedig az idegrendszert védik. Fontos tulajdonsága, hogy gátolja a cukor gyors felszívódását, ezért a cukorbetegek számára a zabkorpa sokkal jobb választás, mint a búzakorpa. 

Fogyasztása a betegségből lábadozó, legyengült szervezet számára is ajánlott helyreállító (roboráló) táplálékként, mert nem terheli meg azt. Felhasználási formái: zabkorpa, zabpehely, zabpehelyliszt, zabdara. (Mivel a zabliszt drága, érdemes a zabpelyhet otthon megdarálni.) 

A zabpelyhet használhatjuk töltött, rakott ételeink készítése során is, a zsemlemorzsát panírozáskor zabkorpával helyettesíthetjük.