Kezdhetünk aggódni február 30-án? Komolytalan garancia...

A termékek fogyaszthatósági határidejét az élelmiszer előállítója határozza meg – kezdi a felvilágosítást dr. Pleva György, a Nébih Élelmiszer- és Takarmánybiztonsági Igazgatóság vezetője. Egyes élelmiszer-termékeken a fogyaszthatósági, míg másokon a minőségmegőrzési határidőt kell feltüntetni. A gyártó felelőssége eldönteni, hogy a terméke melyik kategóriába tartozik. A fogyaszthatósági időt azokra az árufélékre kell megadni, amelyek romlékonyak, és a meghatározott szavatossági időn túl megbetegedést okozhatnak. Ilyenek például a nyers húsok, a felvágott, a tej és a tejkészítmények. A minőségmegőrzési idő azt jelenti, hogy a gyártó a termék minőségéért a lejárat napjáig vállalja a felelősséget, ami korántsem jelenti, azt, hogy azon a napon valóban meg is romlik.

A romlékony élelmiszereket a lejárati idő meghatározásához laboratóriumi vizsgálatoknak is alávetik, mielőtt a boltok polcaira kerülnének: eltesznek belőlük egy-egy adaggal, majd a tervezett dátum környékén vizsgálni kezdik a mintát. Amennyiben rossz eredményt kapnak, kezdődhet elölről a gyártási technológia kidolgozása. Számos esetben az okoz problémát, hogy új típusú termékeket a hagyományos módszerekkel próbálnak elkészíteni: például édesítőszereket alkalmaznak, melyeknek nem olyan a konzerváló hatása, mint a cukornak; só nélkül próbálják megoldani a húskészítmények tartósítását; gyenge hőkezelést alkalmaznak, ami nem felel meg a konzervipari előírásoknak – magyarázza Pleva doktor.

Egy-egy élelmiszer fogyaszthatóságának megítélésekor támpontot jelenthet a gyártási idő is, ezt azonban csak bizonyos termékcsoportok esetében kell közölni: például a húsok, halak lefagyasztásának időpontját. E termékek esetében akár 2 év minőségmegőrzési időt is vállalnak az előállítók. A fogyasztónak persze szíve-joga eldönteni, hogy a csaknem a két éve a hűtőben pihenő fagyasztott húst szeretné- e megvásárolni, vagy inkább a frissebbre voksol.

A friss áruknál – gyümölcsök, zöldségek – nem szükséges minőségmegőrzési időt megadni, mert a tapasztalataink alapján tudjuk, meddig lehet ezeket elfogyasztani. Egyes péksüteményeket és a cukrászati termékeket egy napig árusíthatják az előállítók és a forgalmazók.

Bizonyos tejkészítmények – például a vaj, a száraz és a krémsajtok –, a tojás a lejárat után még egy hétig szerepelhetnek az étlapunkon. Felhasználás előtt azonban mindet alaposan vegyük szemügyre, s hagyatkozzunk a szimatunkra is. A hosszabb minőségmegőrzési idejű élelmiszereket a lejárati dátum után még hónapokig nem kell kidobnunk. Ilyen a lekvár, margarin, száraztészta, mustár, ketchup, sör.

Némely üzletben a lejárt, de még fogyaszthatónak ítélt termékeket árengedménnyel teszik ki a pultra. Ez súlyos szabálysértés: a lejárati idő után egyetlen termék sem hozható forgalomba, a vásárlóknak ezeket semmiképpen sem ajánlatos a kosarukba tenni!