Az idős nagyszülőknek ez nem vakáció...

Kedves Ágnes!
Csodás dolog a vakáció, de talán nem mindenkinek megkönynyebbülés és öröm. Nekünk, a férjemmel például nem egyértelműen az… Pedig nagyon szeretjük az unokáinkat. Fiunk a második házasságában él, kicsik a gyerekei: tíz-, nyolc- és hároméves kisfiúk. Mindhárom unokánk egészséges, szép, okos, nagyon büszkék vagyunk rájuk. Sokat vannak nálunk, nyáron meg végképp. Szép üdülőhelyen lakunk, jó a levegő, festői a környezet. Így nagyon is alkalmas rá, hogy a gyerekek szinte egész nyárra nálunk legyenek. Ez az idén is így lesz. De ha a tavalyi nyárra gondolunk, bizony tartunk egy kissé a mostanitól. Tavaly június második felétől augusztus közepéig, nyolc hetet nyaraltak nálunk a kisfiúk. Tényleg nem rossz gyerekek, de egész napos készenlétet kívántak, már csak a két nagyobb és a kicsi eltérő kora miatt is. A férjem igyekezett foglalkozni a nagyokkal, rám maradt a legkisebb. És persze a főzés, a mosás, a kerti munka nagyja. A szülők elutaztak kettesben egy hétre Londonba, egyszer meg hosszú hétvégére valamelyik welnessszállóba, ezenkívül minden hétvégén ők is megjelentek. Akkor legalább szombat-vasárnap nem nekünk kellett strandra vinni a gyerekeket, ezt levették a vállunkról. De különben ők is pihentek, nagyokat aludtak. Véletlenül meghallottam, amikor a fiam telefonon a barátjával beszélt, és azt mondta: „Ó, anyuék meg sem tudnának lenni az unokáik nélkül, belebetegednének, ha nem jönnének nyáron a gyerekek.” Ezt meghallotta a férjem, s valami ironikus megjegyzést tett, mire a fiam kissé sértődötten kérdezte: „Vigyük őket haza?” Hát persze, hogy mondtuk: „Dehogy!” Augusztusra erőink végére jutottunk. Mi lesz az idén? A férjem 80, én pedig 75 éves vagyok…
Üdvözlettel: Zsuzsa

Kedves Zsuzsa!
Már javában tart a nyári szünet, remélem, tudják még hasznosítani a javaslatomat. Elhiszem, hogy a fiatalok őszintén azt gondolják, hogy a nagyszülők belebetegednének egy kis unokahiányba, és meg sem fordul a fejükben, hogy bizony, kihasználják idős szüleiket. De ettől ez utóbbi még igaz. Lássuk be, nem az önök korához való a három eleven kisfiú utáni futkosás. Persze az is érthető, hogy nehezen oldható meg másképpen a gyerekek felügyelete a hosszú nyári vakáció alatt. Ám mégis meg kéne szabni a határokat. Az önök helyében én kedvesen, nyugodtan, de határozottan szólnék: sok volt a tavalyi nyolc hét, nagyon elfáradtunk. Legyen a fele, mondjuk, a július. Szerintem nem fognak megsértődni a fiáék, főleg, ha nem panaszos hangon adják elő az ajánlatukat. Meg kell beszélni, hogy később senkiben ne maradjon tüske.
Üdvözlettel: Ujlaki Ágnes