Ha anya vagy apa beteg - Betegségről gyerekeknek

„Anyának újabban szomorú az arca, apa a szokottnál is idegesebb, a nagymama sír. Mostanában ő vagy apa jön értem az oviba, anya mindig fáradt, sokat fekszik az ágyában, azt mondja, előbb-utóbb parókára lesz szüksége, aminek örülök, mert a róka aranyos, kiskutyánk pedig nincs…”

A család élő szervezet, rendszer, ha egyik tagjának baja esik, megbetegszik, az az egész szervezetet érinti, pláne a kisgyermeket, aki láthatatlan köldökzsinórral kapcsolódik szüleihez, és akkor is megérzi a bajt, ha a felnőttek nem beszélnek róla – vázolja Nógrádi Csilla klinikai szakpszichológus, miért is lenne nagyon fontos olyan esetekben is komolyan venni a csemetét, mikor nem vidám dolgokat kell vele megbeszélni.

A titkolózás, a családi otthonra nehezedő rossz hangulat az életkortól, a személyiségtől függően eredményezhet olyan tüneteket, mint a bepisilés, körömrágás, dadogás, tikkelés, depresszió, tanulási és magatartásbeli zavarok, vagy akár a hasfájás, hányás, allergiás reakciók – sorolja a szakpszichológus Peer Krisztina, milyen traumatikus lehet már maga a szülő betegsége is, főleg az elhallgatással súlyosbítva. A kisgyermekben akár bűntudatot kelthet: önmagát okolhatja a betegség kialakulása miatt („mert biztos rosszalkodtam, azért…”), vagy dühös lehet, amiért a szülő „cserbenhagyta”. A tabusítás tehát a legrosszabb megoldás az ilyen helyzetben.

Mindkét klinikai szakpszichológus állítja: az őszinte, a gyermek szorongását csökkentő beszélgetés szükséges a szülő és a gyermek között, hogy a kicsi feldolgozhassa, miért van apu vagy anyu az otthontól, tőle távol kórházban, szanatóriumban.

Ehhez persze az kell, teszi hozzá Peer Krisztina, hogy a szülő is feldolgozza társának betegségét, s érzelmileg erős tudjon maradni, és ezt az erőt a gyermekének átadni. Nem kell megjátszanunk a vidámságot, de mondjuk el szomorúságunk titkát, a baj nagyságát, nyugodtan mutassuk ki az érzelmeinket, egyben biztosítsuk őt arról, hogy van remény, nyújtsunk számára továbbra is biztonságot.

A 3–9 éves gyerekeknél a mese lehet az egyik legjobb segítség a magyarázatnál. A mese ugyanis eltávolít a való világtól, könnyebb benne/ vele feloldani a traumákat, mert tragédiák ott is előfordulnak számosan, ellenben a végük katartikus, így segítségével felszabadulhatunk – ajánl módszert a szülőknek Nógrádi Csilla. Mindenkiben felmerül ilyen helyzetben: meglátogassa-e a kórházban fekvő szülőt a kisgyermek? Nógrádi Csilla, aki 9 éven át az Országos Onkológiai Intézetben dolgozott, azt mondja, nem lelki okokból nem engednek be kisgyerekeket a rákkal küszködőkhöz, hanem a sugárveszély miatt, de a teljes szeparáció egyáltalán nem hasznos: a szülővel igenis elesettségében is kell beszélgetni.

Erre a kórház udvara alkalmas lehet, de levelet is írhatnak egymásnak, és a modern kommunikáció eszközei (telefon, számítógép) is garantálhatják közöttük a folyamatos kapcsolatot. Ez mindkét félnek sokat jelent, a pszichés jólét a fizikai egészségre, a felépülésre is hatással van – fűzi hozzá Peer Krisztina.