Így találtak társat!

"Kétezer-tizenegy április 29-én jelent meg a lapban az a levél, amit az én drága párom, Péntek János adott fel. Akkor még persze csak a jeligéjét ismertem, válaszoltam rá, és ő július elején felhívott az általam megadott telefonszámon. Nemsokára személyesen is találkoztunk. Mindketten egyedül éltünk, én hat éve voltam özvegy, a párom pedig öt éve. A találkozás jól sikerült, rokonszenvesek voltunk egymásnak. Szeptember 2-án összeköltöztünk. Először nálam laktunk Ádándon, mivel én még akkor dolgoztam, majd 2014 őszén elköltöztünk Mesztegnyőre, az ő falujába, ahol én is nagyon jól érzem magam. Köszönjük a szerkesztőségnek a lehetőséget, hogy megismerhettük egymást, és hálát adunk a Jóistennek, hogy így egymásra találtunk.

Mindkettőnknek van három-három gyermekünk, nekem négy, neki hét unokája és egy dédunokája, s rövidesen bővül a család két kis ikerdédunokával.

Szeretjük egymás gyermekeit és unokáit, így igazi nagy család lettünk, bár a négy év alatt még nem sikerült az egész családnak együtt lenni – nehéz egyeztetni az időpontokat, mert a gyerekeink a világ más-más tájain élnek.

Én 61 éves voltam, amikor találkoztunk, ő 68 éves. Hiszem és vallom, hogy ennyi idősen is kialakulhat egy férfi és egy nő közt szép, szeretetteljes kapcsolat. Mindennap hálát adunk a Jóistennek, hogy ez számunkra megadatott, és azért imádkozunk, hogy még legyen pár évünk, ami ilyen boldogságban telik. Nem kell ehhez gazdagság, csak szeretet, megbecsülés és megértés.

Ajánlom a hasonló helyzetben lévőknek, próbálkozzanak a párkereséssel, hiszen egy jó kapcsolat sok mindenre gyógyír lehet.

A szerkesztőség munkájához pedig sok sikert kívánunk a 70. születésnapon! Kívánjuk, hogy minél több ilyen levél érkezzen Önökhöz!""