Tyúkszemre csóványt

Aki elszánja magát, ma is beiratkozhat
népi piócakezelési kurzusra,
s egyéb ősrégi gyógymódokat
is megtanulhat. Ezekre a praktikákra egyre többen esküsznek, így e tanfolyamok és táborok évek óta népszerűek.

Az egyik kurzus oktatóját, az eredetileg fizikus végzettségű Géczy Gábort arról kérdeztük, mit használhatunk fel a régiek tudáskincséből.

– Hajdan minden nagymamának ott állt a polcán a befőttesüveg, benne a piócával, amely több tucat jótékony anyagot juttat a szervezetbe. A gyógyfüvek mellett a gyógypálinkákat is előszeretettel és hatásosan használták eleink. A csontkovácsok tudása, illetve az inak „kenése” iránt is egyre többen érdeklődnek, az évszázadokon át bevált ismeretekkel ma is érdemes élni – mondja Géczy Gábor. Az sem véletlen, magyarázza, hogy hajdan tyúk- vagy galamblevest etettek a beteggel, hiszen a benne főtt zöldség, zeller, petrezselyem számos jótékony hatású elemet tartalmaz. Nyáron pedig savanyú leveseket, ciberéket kanalaztak, mivel ezek hűtenek és tisztítják az ereket. A gyógynövényeken kívül ásványi anyagokat, állati termékeket is bevetettek.

A hiedelmeknek is része volt a gyógyításban. Így például azt tartották, hogy az ijedős és dadogós gyereket rendbe hozza, ha többször is ólmot öntenek. Amennyiben az ólom végül szív alakot vett fel, akkor úgy gondolták, a beteg meggyógyult.

Bizonyos betegségeket pedig csak a nap megadott időszakában, például napfelkeltekor kúráltak.

Akadnak módszerek, melyek ma is használatosak: a fájó fülre például meleg sót tettek vagy kamillateával gőzölték. Gyulladásos nyílt sebekre tejfölt, útifüvet vagy nyers paradicsomot raktak. Köhögés, nátha ellen kakukkfűből, kamillából, hagymából főztek teát, illetve zsíros borogatást készítettek.

A köszvényt és a reumát kenéssel, dögönyözéssel, azaz mai szóval masszázzsal kúrálták. Más eljárásokat már nem szívesen vennénk át: a fájós szemet vizelettel mosogatták, a fogfájásra egyes tájakon bagót rágtak, a tyúkszemre pedig olykor csóványt, azaz csalánt tettek.

A szemmel vert gyerek arcát pedig lenyalták, mivel a nyálnak mágikus hatást tulajdonítottak. Bíztak a fürösztés, a füstölés és az ima erejében – miképpen ma is fohászkodik a beteg, ha más nem segít…