'Igyekszem nem mutatni, hogy mennyire kikészít a kisfiam bánata'

Kedves Ágnes!
Első osztályos lett a kisfiam. Bár az augusztus 31-ig a hatodik életévüket betöltött gyerekek iskolakötelesek, a gyakorlatban azért ez nem mindig érvényesül. Gergő áprilisi születésű, de így is ő az egyik legfiatalabb az osztályban.
Kicsi, vékony, amúgy ügyes, bátor, tevékeny fiú, már jól olvas, a számtant is elleste a nagyobb testvéreitől. Két nővére az első pillanattól jól boldogult az iskolában, nyitott, vidám, életre való lányok. Ő sokkal zárkózottabb, nehezen nyit más gyerekek felé, lassan oldódik. Az óvodában is csak fél év után kezdett a többiekkel játszani, addig ellegózott, elrajzolgatott magában. Az óvoda végére már szerzett barátokat is. Remek óvó nénik voltak mindig mellette, akik méltányolták az egyéniségét.
Most azonban kissé rosszul indult az iskola. Olyan osztályba került, ahol a társai közül sokan már oviba is együtt jártak – neki viszont mindenki új. Az első héten senki sem szólt hozzá, így ő sem másokhoz. A fiúk a szünetekben az udvaron mindig fociznak, őt meg a foci nem érdekli. Ilyenkor megkereste valamelyik nővérét, s ott maradt a közelében, a lányok osztálytársnői pedig dédelgették kicsit. Aztán a tanító nénije visszahívta és azóta nem engedi hozzájuk. Ezt nagyon rossz néven vette. Különben szereti a tanító nénit, azt mondja, kicsit hasonlít a nagyira. De a második hét reggelén pityergett: muszáj neki iskolába mennie?
Igyekszem nem mutatni, hogy mennyire kikészít a bánata. Mit tehetek, meddig várjak, mielőtt lépek valamit?
Üdvözlettel: Erika

Kedves Erika!
Megértem az aggodalmait, hiszen egy anyának nincs rosszabb érzés, mint boldogtalannak látni a gyermekét. Bizony, a visszahúzódó, introvertált alkatú gyereknek nem könnyű a beilleszkedés. Főként az olyan közegbe, ahol nem ő az édes, okos, különleges kisfiú, hanem csak egy a sok közül. De, mint ahogyan az óvodában, itt is sikerül majd, csak némi idő kell hozzá.
Eddig még nem történt semmi különösebb baj. És lehet, hogy mire ezek a sorok megjelennek, már nem is időszerű a gondjuk. S ne felejtsük el, hogy a felnőttek közt is mekkora különbségeket láthatunk: vannak igazi közösségi, vidám, könnyen barátkozó emberek, és csöndes, befelé forduló típusok is. A fia alaptermészete nemigen fog megváltozni, de amilyen okos és ügyes, ki fogja alakítani a társkapcsolatait. Ha pedig a tanító néni jó szemű, akkor bevonja őt a közös tevékenységekbe, feladatmegoldásokba, ahol kitűnhet az eszével. Szóval, ne izguljon, menni fog. Kérem, egy idő múlva számoljon be Gergő helyzetéről.
Üdvözlettel: Ujlaki Ágnes