Hogyan mondjuk meg neki, hogy bízhat bennünk, hogy szeretni fogjuk, hogy megértjük?

Folytatjuk, illetve befejezzük azt a tanfolyamot, amit a kutyaportal.hu nevezetű honlap indított kezdő kutyásoknak. Ezúttal a gazda és kutyája között kialakuló kapcsolatról lesz szó.

Egy gazda személyisége lehet proaktív, illetve reaktív. A proaktív személyiség cselekvő, kezdeményező, belevág a feladatokba és véghez is viszi azokat. A reaktív típus ezzel szemben másokra hagyja az első lépést, a cselekvés elkezdését tologatja, várja a soha el nem jövő megfelelő pillanatot. Nyilvánvaló, hogy a kutyánkkal szemben a proaktív személyiségjeggyel boldogulunk. Mert a kutyák nehezen tolerálják a kaotikus, instabil, változó környezetet, ez stresszt, idegességet és kiszámíthatatlan viselkedést okoz nekik, amely nem tesz jót sem a kutya egészségének, sem a közös életünknek.

Tehát, ha kellően higgadtak, magabiztosak, kiszámíthatóak vagyunk, akkor nyugodtan belevághatunk a kutyázásba. Na, de hogyan mondjuk meg azt az új négylábú jövevénynek, hogy bízhat bennünk, hogy szeretni fogjuk, hogy megértjük majd búját-baját? Egyszerű a válasz: beszéljünk vele, illetve hallgassuk, figyeljük, és főleg értsük meg, ő mit mond nekünk.

Addig is, amíg a négylábú megtanul embermódra beszélni, rendelkezésünkre áll kettőnk között a metakommunikáció, vagyis a testbeszéd, a mimika, a tekintet, a testtartás stb. Egyesek szerint nagyrészt, akár 70 százalékban, amúgy is metakommunikációval értetjük meg magunkat, legyen szó akár emberről, akár kutyáról. Tulajdonképpen azt is mondhatjuk, hogy 70 százalékban egy nyelvet beszélünk barátunkkal.

Az biztos, hogy kutyánk magas szinten műveli ezt a fajta kommunikációt – a kérdés az, hogy mi, emberek vajon megértjük-e, hogy kutyánk miként hívja fel magára a figyelmet, vagy éppen hogyan közli velünk, hogy valamit szeretne?

Pedig a kutyanyelv elsajátításához nem kell külön képzésre járnunk, mindössze több figyelmet kell fordítanunk négylábú barátunkra. Ha szokatlanul viselkedik a kutyád, akkor időt kell szánnod rá, hogy megtudd, mi a baja. Ilyen árulkodó jel lehet a rejtőzködés, az elfutás, a menekülés, a megmagyarázhatatlan agresszió, a morgás vagy harapás, és ha nem szeretné, hogy bizonyos helyeken megérintsd. Ha nem eszik vagy válogat, az is jele annak, hogy valami nincs rendben, a szomorú szemek, a két hátsó láb közé behúzott farok ugyancsak jelzés a rossz közérzetről. Ezek és egy sor más egyéb tünet mind-mind valamilyen problémát jelentenek.

Ha időben észrevesszük, ha figyelünk a jelekre és tudjuk, hogy mit jelentenek, akkor egy kicsit mi is állatorvosok lehetünk, és egészséges, boldog lesz a kutyánk.

Legyen ez az utolsó, összefoglaló gondolat: nem tudod addig hatékonyan megoldani a problémákat, amíg nem érted meg a kutyádat!