Amikor jobb hallgatni

Sokan mesélhetnének olyan történeteket, mint a kétgyermekes Eszter. Helyzeteket, amikor a gyerekek „eltanulják” a felnőttek félelmeit.

– A lányom hisztérikusan retteg a pókoktól, pedig a családban senkinek nincs pókfóbiája. Azt azonban én is tapasztaltam, hogy bizonyos mániák vagy kényszerképzetek könnyen átragadhatnak a gyerekekre. Gyerekkoromban például imádtam homokozni, és akkoriban még nem törődtek a játszótéri homokozók tisztaságával. A szüleim állandóan óvtak, hogy homokos kézzel ne nyúljak a szememhez, mert ha macskaürülék került bele, az vakságot is okozhat. A fiam négyéves lehetett, amikor zokogva panaszolta, hogy homok ment a szemébe. Semmi baj, mondtam, majd kimossuk. Tudtam, hogy az ő érdekében le kell győznöm a belém rögzült aggódást. Estére begyulladt a szeme, reggelre nagyon csúnya lett, rohantunk az orvoshoz. Pánikba estem, mert állandóan a macska járt az eszemben. Az autóban elzokogtam a férjemnek, mitől félek – sajnos a gyerek is hallotta. Csaknem két évbe telt, mire újra a homokozó közelébe merészkedett, és ha véletlenül homokos kézzel nyúlt a szeméhez, rögtön üvölteni kezdett, hogy megvakul.

Szegő Andrea gyermekpszichológus szerint a szülő mást nem nyújthat, mint a saját világát: – Ha szorongást érez bizonyos helyzetekben, ezeket önfegyelemmel enyhítheti, de a legtöbbször igen nehéz úrrá lenni rajtuk. Mondok egy saját példát. Két hónapja hallottam, hogy a szomszéd kisfiú leesett a fáról, csúnya balesetet szenvedett. Azóta rettegve figyelem az unokáimat, ha fára másznak. Korábban a világ legtermészetesebb dolga volt, hogy vígan tornáznak az ágakon, miközben tudtam, hogy naponta rengeteg hasonló baleset történik. Eddig soha nem mondtam nekik, hogy leeshetnek és kitörhetik a nyakukat, csak azt, hogy óvatosan másszanak. A történtek óta már mondom, és észrevettem, hogy ritkábban másznak fára. Felmerül a nagy kérdés: őszinték legyünk velük, vagy inkább hallgassunk? Tartsuk magunkban a félelmeinket, vagy bizonyos mértékig osszuk meg velük? Nos, a gyereknevelés egyik fontos pillére az őszinteség, s annak közvetítése, hogy a felnőtt sem tökéletes. Nem mondhatom a gyereknek, hogy egy fog betömése meg se kottyan, nem is veszi észre, hogy a szájában turkálnak. De azt sem, hogy a világ legkibírhatatlanabb és legfélelmetesebb helye a fogorvosi szék – még akkor se, ha nekem valóban az. Ismerünk megrázóbb eseteket is, mint például annak a párnak a történetét, akiket gyerekkorukban szexuálisan molesztáltak. Félelmüket azzal próbálták orvosolni, hogy kisfiukat a legnagyobb melegben is hosszú nadrágban és hosszúujjú ingben járatták.

– Ez a gyerek védtelennek és kiszolgáltatottnak érzi magát tíz év múlva is, ha netán pólót kell felvennie tornaórára, hiszen elsősorban nem a szülők, hanem a hosszú ruha jelenti számára a biztonságot – mondja Szegő Andrea. – Bizonyos alkalmakkor nyugodtan megoszthatjuk a gyerekkel, hogy miért élnek bennünk félelmek bizonyos dolgokkal kapcsolatban. Arról is beszélhetünk, hogy miért alakult így. De akadnak helyzetek, amikor a gyerek érdekében jobb hallgatni – akkor is, ha a felnőtt képtelen megszabadulni a szorongásától.