'Ezt a történetet igen sokszor megkönnyeztük az édesanyámmal...'

Szászi Kálmánné, Vásárosnamény–Gergelyiugornya:
"Több mint ötven éve vagyok a Szabad Föld olvasója, amit másoknak is jó szívvel ajánlok. Szeretnék egy réges-régi, fájó történetet elmondani, édesanyám mesélte, aki sajnos már két éve nem él. Édesanyámék szomszédjában lakott egy nagyon rendes zsidó család, Brainerék. Ignác bácsi asztalos volt, a felesége varrónő, a gyermekeik nagyjából egykorúak voltak édesanyámmal, aki háromévesen félárva lett. Ő volt a legkisebb a nagy családban, és szinte a szomszédban nőtt fel a két Brainer kislánnyal, nagy szeretetben. Ott mindig volt ennivaló is. Édesanyám aztán felnőve a harmadik faluba ment férjhez. Amikor 1944-ben összegyűjtötték a zsidókat, én egyéves voltam. Édesanyám ölbe vett, és jött haza a mamához. Ő kenyeret sütött, és a nagykendő alatt, amibe betakart engem, átvitték Brainer nénihez, elbúcsúztak tőle. A néni pedig levette a nyakából a nagy selyemsálat, és mielőtt elindultak volna, odaadta édesanyámnak, mondván: – A kislányodnak varrassál belőle ruhácskát! – Ez volt az én első ruhácskám, és ezt a történetet igen sokszor megkönnyeztük mind a ketten az édesanyámmal. Ma, amikor néha újra olyan könnyen felizzik a gyűlölet, én csak ezt a régi történetet akartam elmondani."