Tök jó szobadísz
Egyik legváltozatosabb növénytársaság a közép-amerikai eredetű tökféléké. Százhuszonöt nemzetségük több mint ötszáz fajból áll, melyek között a csillag, kígyó, gomba, banán alakúak egyaránt előfordulnak.
Közöttük a dísztökök a színek és formák talán legpazarabb változatosságával tűnnek ki. Velük a lakásba vihetjük az ősz színeit, és gyönyörködhetünk bennük akkor is, ha már kiüresedett a kert, és vigasztalan szürkeség lesz úrrá mindenütt. Ha a piacon látva kedvet kapunk a termesztésükhöz, jövő ősszel már saját terméseinkből válogathatunk.
Annál is inkább érdemes próbálkozni, mert a nagyobb (fél-két kilós) termésűek sütésre és főzésre is alkalmasak, másfelől a dísztökök általában soványabb talajjal és kevesebb tápanyaggal is beérik, mint a nagyobb, étkezésre, takarmányozásra termesztett fajok. Magját májusban kell vetnünk a kerítés napsütötte oldala mellé, hogy arra fölkúszhasson.
A szokásos ápolási munkák után a szüretük késő ősszel érkezik el, s jó, ha már a dér is meglepi a kabakokat.
Ha szobai dísznek használjuk, érdemes előtte alaposan megszárítani a terméseket száraz és huzatos helyen. (Ha a szobában szárad meg, félő, hogy kevesebb ideig tart el.)
Ha profi módon akarunk eljárni, a száraz tököket fürdessük meg egy rész bórax és három rész víz elegyéből készült oldatban, majd dörzsöljük át vízoldékony viasszal. Így megélénkítjük a színeiket, szebben mutatnak majd kosárba téve (netán makkok, gesztenyék, színes bogyótermések társaságában) az előszobában, magukhoz vonzva a tekintetet, megvidámítva a lelombozott, fáradt érkezőt.
