Az én képernyőm: Még mindig főznek

Mondom ezt úgy, hogy A konyhafőnök harmadik évada már nézhető, kellemes műsor volt számomra, ha nem is minden epizódját láttam. Sokat javítottak az első széria óta. Finomítottak a stíluson, vélhetően rájöttek, hogy a magyar közönség nem igazán szívleli a Gordon Ramsay-féle kaszárnyai hangot. Azért a Séf esetében megmaradt a csendőrpertu… A műsor erőssége különben Bernáth József, a fiatal séf, aki Londonból jött haza a műsor kedvéért, több Michelin-csillagos étteremben dolgozott, szakácskönyvet írt, komoly név, tekintély a szakmában. Magabiztos, remek fellépés, egy kis fanyar humor, szűken mért mosoly, csinos ábrázat: sok női néző alél el tőle – joggal. Igen, Séf úr, értettem, Séf úr – csapják össze a bokájukat a versenyzők Bernáth előtt, aki tegezi őket. Elsőre kissé fura, de ha megszokja az ember, még imponáló is.

Olvasom, hogy a magyar gyerekek ki vannak akadva az iskolai menza reformkajájától. Sokszor csak a kenyeret eszik meg – mint az én Tóni unokám is –, mert hát egészséges étkezés címén bizony sótlan és színtelen, sokuk által soha nem látott és ízlelt ételeket kapnak. Úgy tűnik, ezt a reformot kissé elbaltázták. Mert otthon húszféle ételt variál a dolgozó magyar anyuka, s ünnepi éteknek a rántott hús, csirkepaprikás, töltött káposzta számít. Amúgy magam sem tartom másképp. Ezért amikor egy másik híres séf a molekuláris gasztronómia birodalmába vezeti be a versenyzőt és a nézőt, hát az bizony aligha lépi túl az ingerküszöbünket. De túlestünk ezen is, a többi meg érdekes volt. Nem is annyira az elkészült ételek, hiszen a zsűrivel ellentétben mi azokat nem kóstolhattuk, el kellett hinnünk bemondásra, hogy sikerültek. De az emberi tényezők, az izgulós amatőr, félamatőr vagy félprofi, teljes profi versenyzők viselkedése, küzdeni tudása, esetleg morális összeomlása, görcsös akarása, egymás lesése miatt volt érdekes ez a műsor (a filmsztár külsejű séfen kívül).

Nem volt kicsi a tét. Nemcsak a nagy pénzösszeg, hanem esetleges további pálya, karrier is függhet a jó szerepléstől. Igazán örülők, hogy a bokacsattogtatós, ambiciózus férfiak elől egy háziasszony vitte el a tízmilliós főnyereményt, nem is beszélve a dicsőségről. Az amúgy grafikus Orbán Ági eddig csak négy gyermekének, férjének és barátainak főzött, alighanem nagy megelégedésükre, mert rábeszélték a versenyre. Végig kiegyensúlyozottan, magabiztosan, mosolygósan állta a sarat, látszott, számára nem egzisztenciális kérdés az eredményesség. Bár a jövőjét mégis a gasztronómiához kötné: 110 éves vidéki tanyáját újítja fel a nyereményből és saját biogazdaságról álmodozik.

Mint minden sikeres sorozatot, ezt sem tudják persze befejezni, de talán van még benne svung. S már itt is van a Junior Konyhafőnök, magas cukiságfaktorral. Magam is ismerek olyan kisfiút, kislányt, aki már tízévesen imád főzni és tud is. Úgyhogy ez jó is lehet, ha a zsűri nem édeleg majd velük.