Mindig második az örök győztes

– Ha valaki elkallódhatott volna, akkor én biztosan. A tartás és az akaraterő dönti el, hogy mi lesz az emberből – vallja a 62 éves férfi. Apja soha nem nevelte, 14 éves volt, amikor meghalt az anyja. Nagyanyjához került, az unoka hamar beletanult a paraszti életbe. Reggel négykor kelt, megfejte a teheneket, ellátta a disznókat és a tyúkokat, aztán irány a földekre. Kitanulta a kovácsmesterséget, de hamarosan egyedül maradt a házban. Amikor behívták katonának, eladta a jószágokat, és két évre bedeszkázta a ház ajtaját.

– Általános iskolai szerelem a miénk, a katonaság alatt jegyeztem el Katit. Azóta is ő a legfontosabb az életemben, meg a két fiam – mondja elmélázva a tolószékben ülve. Miután leszerelt, a helyi bánya műhelyében dolgozott kovácsként, majd elszegődött a föld alá lakatosnak.

A 15 év alatt többször csak egy hajszálon múlt az élete. Talán a sors fintora, de a végzetes baleset a fenti műhelyben történt, amikor szóltak neki, hogy híddaruzza be a brikettprést. Az 500 kilós vastömeg kiakadt a kampóból, és lezuhant.

– Először azt gondoltam, bárcsak haltam volna meg. Két csigolyám sérült és eltörött öt bordám. Szegycsonttól lefelé lebénultam. Sokáig reméltem, hogy léteznek csodák. Ma már tudom, az a csoda, hogy élek, és újrakezdhettem alig negyvenévesen. Soha nem adtam, nem adtuk föl. Ha nem lett volna a balesetem, úgy élnék, mint a legtöbb nyugdíjas. Itthon szöszmötölnék. Most pedig kinyílt előttem a világ. Harminc éve méhészkedem. Aztán a véletlen hozott össze Jakab Károllyal, aki vékákat kötött. Gondoltam, ezt én is tudnám csinálni, beiratkoztam két tanfolyamra.

A kétszeres nagypapa olyannyira beletanult, hogy 2003-tól tagja a Veszprém Megyei Népművészeti Egyesületnek, folyamatosan zsűrizteti a munkáit. A 2004-es Országos Kosárfonó Fesztiválon kezdő, a következő évben haladó kategóriában ért el első helyezést. Az eladás is gyorsan ment. Felesége a kerítés mellé állított egy létrát, amire felakasztotta a kosarakat, és jöttek a vevők, ahogyan a falunapokon is.

Közben újabb szenvedély kúszott be az életébe: a sport. Zánkán a mozgássérültek életmód- és sporttáborában ismerkedett meg a kézzel hajtható kerékpárral, a handbike-kal. Ezután nem volt megállás. Háromszor indult a keszthelyi félmaraton és maraton futóversenyen, amelyre kerekes székesek is benevezhettek. Mindig a második helyen végzett. Háromszor kerülte körbe a Balatont sorstársaival – s büszke a teljesítményére.