Általában jobb az őszinteség, de ezt jobb lesz nem bevallani...

Kedves Ágnes!
Mint oly sok más nő, én is fenn vagyok a közösségi oldalon. Régi ismerősök találnak meg, sok éve nem látott iskolatársakkal fedezzük fel egymást, mint ahogyan mások is. Ez még így nem is túl érdekes. De a nyáron megtalált a régi szerelmem, akivel sok éve nem találkoztunk, s az élet olyan messzire elsodort minket, hogy semmit nem tudtunk egymásról. Még az asszonynevemet sem tudta, valahogyan, a véletlenek segítségével bukkant rám.
Tizennyolc évesek voltunk, és mindketten az első nagy szerelem érzését éltük át. Egy évig jártunk, némi ügyetlenkedő szex is volt köztünk, hiszen mindketten abszolút tapasztalatlanok voltunk e téren. De imádtuk egymást. Aztán a családjuk elköltözött az ország túlsó végébe.
Egy darabig leveleztünk, néha telefonáltunk, de ugye akkor még sem internet, sem mobiltelefon nem lévén, elég nehézkes volt 300 kilométerről a folytatás. Így aztán lassan elhalt a kapcsolat, s vele az érzelem is. Továbbtanultam, majd férjhez mentem. Nagyon rendes férjem van, akit őszintén szeretek, mint ahogyan két gyermekünket is. A házasságom kifejezetten jó, bár természetesen húsz év után már nincs meg a lángolás.
Tehát Tibor megtalált, csetelgettünk sokat, majd megtörtént a személyes találkozás. Fellobbant a szerelem, s most már két érett ember talált egymásra. Amúgy Tibor is családos, az ő házassága is kiegyensúlyozott.
Az elején megbeszéltük, hogy egyikünk sem akar válni, a családot szétrombolni. Ám hamarosan észrevettem, hogy az idők folyamán elég messze kerültünk gondolkodásban, értékrendben, érdeklődési körben, mindenben, ami a férjemmel viszont összeköt. El is jutottam oda, hogy elég volt, három hónap után megszakítottam a kapcsolatot. Azóta furdal a lelkiismeret, de tudom, hogy ha őszintén bevallanék mindent a férjemnek, pontosan az lenne a vége, amit nem akartam: válás.
Üdvözlettel: Júlia

Kedves Júlia!
Igen, a közösségi háló arra is alkalmat ad, hogy azok az emberek is újra találkozzanak, akik különben már teljesen más utakon járnak. Több ilyen esetről is hallottam már, amikor régi, kihűlt szerelmeket felmelegítettek a felek: néha jól végződött, máskor meg rosszul. Önöket is tévútra vezette az ifjúkori nagy érzések iránti nosztalgia. Már nem sok közük volt egymáshoz.
De tanult ebből. Most jobban megbecsüli férjét és a nyugodt családi életet, mint korábban. Akkor pedig ne veszítse el! Ugyan általában az őszinteség híve vagyok, de most úgy gondolom, ne bántsa meg férjét kalandja bevallásával. Mert ez most már nem volt több, mint egy néhány hetes kaland. Önként pontot tett a végére, lépjen tovább.
Üdvözlettel: Ujlaki Ágnes