Egy jellemző öröklési ügy - Az idős nő mindent elrendezett, halála után mégis elszabadult a pokol

Az asszony ezután még nyolc évig élt. Ezalatt az idő alatt a termőföldek bérleti díjából összegyűlt kétmillió forintot a lányának adta, másik másfél millió forintot pedig két részletben odaadott a másik testvérnek. Az idő nagy részében nem szorult gondoskodásra, saját pénzéből evett a nyugdíjasotthon konyháján. Összességében elmondhatjuk, hogy ha mindenki ilyen körültekintően rendezné a vagyoni ügyeit halála előtt, az ügyvédeknek nemigen lenne munkájuk. Halála után mégis elszabadult a pokol.

A másik testvér megtámadta az öröklési szerződést azzal, hogy az abban foglaltak vagy nem teljesültek, vagy ha igen, akkor több pénznek kellett volna maradnia az örökhagyó lánya által kezelt bankszámlán – hiszen akkor megmaradt volna például az édesanyja nyolcévi nyugdíja. A testvér egészen pontosan a kötelesrészért indított pert, azzal, hogy ha a nem teljesült öröklési szerződéssel érintett vagyonelemeket is beszámítják az örökségbe, akkor neki kevesebb jutott, mint amennyi járna. A próbálkozás nem járt sikerrel – az indokolásból számos érdekes dolgot tudhatunk meg.

Azt, hogy az öröklési szerződés keretében kapott szolgáltatást megfelelőnek tartja-e, csak az örökhagyó döntheti el, ha ő ebből életében nem csinál problémát, a jogutódja sem csinálhat később. Az, hogy az örökhagyó szabadon rendelkezhet a nyugdíjával, azt is jelenti, hogy hozzájárulhat saját tartási költségeihez – vagy ajándékozhat is belőle, ahogy ez ebben az esetben is történt.

A kötelesrészbe nem számít bele a hagyaték visszterhes szerződéssel – ilyen az öröklési szerződés – érintett része. Ráadásul a kötelesrész a törvényes örökrész fele, ami azt jelenti, hogy még ha bele is számolnánk az alapjába az öröklési szerződés alá eső vagyonelemeket, akkor is egy minimális összeg jönne ki. Ennyit sem kell azonban kifizetni, mert egy másik kötelesrész – ez esetben a másik testvérnek járó minimális összeg – kárára a kötelesrészt nem lehet érvényesíteni.