Szép karácsony: Újra összejöttek a szülők

Kedves Ágnes!
Tavalyelőtt, egy nehéz élethelyzetemben fordultam önhöz tanácsért. Válaszában akkor felhívta a figyelmemet egy olyan szempontra, amelynek segítségével előbbre jutottam. Ezért engedje meg, hogy most egy nagy örömömet is megosszam önnel. 39 éves óvónő vagyok, háromgyermekes édesanya. Meleg, szoros családi kötelékben élünk. Annál is inkább odafigyelek erre, mert én sajnos elvált szülők gyermekeként nőttem fel. Szüleim nagyon fiatalon házasodtak össze, fogalmuk se volt arról, hogyan kell alkalmazkodni, működtetni a családot. Szerették egymást, de megfutamodtak a nehézségek elől, és négy év múlva elváltak.
Mindketten újraházasodtak, apukám kétszer is. Ő később Amerikába ment, ott le is telepedett. De kapcsolatban maradtunk, kétévente hazajött, akkor sokat voltunk együtt. Háromszor jártam kint nála, legutóbb, néhány éve családostul. S mindig segített anyagilag is. Anyukám második férje rendes ember volt, de nem éreztem apámnak, inkább olyan volt számomra, mint egy kellemes nagybácsi. Ezen senki sem akadt fenn, mindenki tudta, hogy milyen apás vagyok. Nos, felnőttem, családot alapítottam, teltek az évek. Három éve meghalt a mostohaapám, anyu egyedül maradt. 60 éves, de nagyon fiatalos, csinos, életvidám nő. Apám pedig Chicagóban nyugdíjba ment. Az utóbbi években egyre jobban vágyódott haza, ezért elhatározta, hogy hazatelepül. Az ottani, amúgy szintén magyar felesége azonban nem akart vele jönni, így, mivel amúgy is erősen megromlott a házasságuk, el is váltak.
Apám tavaly hazajött. Amerikai nyugdíja itt jó életszínvonalat biztosít számára, vett egy lakást, méghozzá a mi városunkban, hogy közel legyen hozzánk. A tavalyi karácsonyunk gyönyörű volt, mert mindnyájan együtt ültük körül az asztalt, mi négyünkön kívül a férjem szülei és az én szüleim is.
S az idei karácsonyunk még szebb lesz! Szüleim ugyanis újra összejöttek. Rájöttek, hogy mit szerettek egymásban negyven évvel ezelőtt és mit szeretnek ma. Először titokban randizni kezdtek, aztán, úgy februárra számomra is kiderült, hogy „együtt járnak”. Érdekes, hogy ennyi idősen sokkal inkább tudnak alkalmazkodni egymáshoz, mint fiatalon. Nyilván tudják, hogy ez szükséges és meg is éri… És ami a legjobb: december 23-án lesz az esküvőjük. Csak csendesen, két tanúval – én és a férjem tanúskodunk –, s aztán, másnap mindnyájan együtt leszünk a szentestén…
Üdvözlettel: Kinga

Kedves Kinga!
Nem kell semmit hozzátennem ehhez a jó kis történethez, csak azt: köszönöm, hogy megosztotta velem és az olvasókkal. Mindenkinek hasonlóan örömteli, boldog ünnepet kívánok!
Üdvözlettel: Ujlaki Ágnes